A kérdésre a válasz az, hogy belső rögzítés esetén egyetlen saroktörés sem teszi szükségessé csontpótlást.
Sanders azt mondta
1993-ban Sanders és munkatársai [1] mérföldkövet jelentettek meg a CORR-ben szenvedő sarokcsonttörések sebészeti kezelésének történetében a CT-alapú sarokcsonttörés-osztályozásukkal. Újabban Sanders és munkatársai [2] arra a következtetésre jutottak, hogy sem csontátültetés, sem rögzítőlemezek nem voltak szükségesek 120 sarokcsonttörés esetén, 10-20 éves hosszú távú követés mellett.
Sanders és munkatársai által 1993-ban a CORR-ban publikált saroktörések CT-tipizálása.
A csontpótlásnak két fő célja van: strukturális oltás mechanikai alátámasztáshoz, például a szárkapocscsontban, és szemcsés oltás a feltöltéshez és az oszteogenezis kiváltásához.
Sanders megemlítette, hogy a sarokcsont egy nagy kortikális héjból áll, amely szivacsos csontot vesz körül, és hogy a sarokcsont elmozdult intraartikuláris törései gyorsan rekonstruálhatók trabekuláris szerkezetű szivacsos csonttal, ha a kortikális héj viszonylag visszaállítható. Palmer és munkatársai [3] számoltak be elsőként a csontátültetésről 1948-ban, mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre megfelelő belső rögzítőeszközök az ízületi felszíni törött rész helyén tartására. A belső rögzítőeszközök, például a posterolaterális lemezek és csavarok folyamatos fejlődésével a repozíció csontátültetés segítségével történő fenntartása szükségtelenné vált. Hosszú távú klinikai vizsgálatok megerősítették ezt a nézetet.
Klinikailag kontrollált tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a csontpótlás szükségtelen
Longino és munkatársai [4], valamint mások prospektív, kontrollált vizsgálatot végeztek 40 elmozdult intraartikuláris saroktöréssel, legalább 2 éves követéssel, és nem találtak szignifikáns különbséget a csontátültetés és a csontátültetés nélküli esetek között a képalkotási vagy funkcionális eredmények tekintetében. Gusic és munkatársai [5] egy kontrollált vizsgálatot végeztek 143 elmozdult intraartikuláris saroktöréssel, hasonló eredményekkel.
Singh és munkatársai [6] a Mayo Klinikáról 202 beteg bevonásával végzett retrospektív vizsgálatban, és bár a csontátültetés a Bohler-szög és a teljes teherviseléshez szükséges idő tekintetében jobbnak bizonyult, a funkcionális eredményekben és a szövődményekben nem volt szignifikáns különbség.
Csontátültetés, mint a traumás szövődmények kockázati tényezője
Pan Zhijun professzor és csapata a Zhejiang Medical Second Hospitalban 2015-ben szisztematikus értékelést és metaanalízist végzett [7], amely magában foglalta a 2014-es állapot szerint elektronikus adatbázisokból visszakereshető összes szakirodalmat, beleértve az 1559 betegnél előfordult 1651 törést, és arra a következtetésre jutottak, hogy a csontátültetés, a cukorbetegség, a drén behelyezésének elmulasztása és a súlyos törések jelentősen növelik a posztoperatív traumás szövődmények kockázatát.
Összefoglalva, a csontátültetés nem szükséges a saroktörések belső rögzítése során, és nem járul hozzá a funkcióhoz vagy a végeredményhez, hanem inkább növeli a traumás szövődmények kockázatát.
1. Sanders R, Fortin P, DiPasquale T és munkatársai. 120 elmozdult intraartikuláris sarokcsonttörés műtéti kezelése. Eredmények prognosztikai komputertomográfiai vizsgálat osztályozásával. Clin Orthop Relat Res. 1993;(290):87-95.
2. Sanders R, Vaupel ZM, Erdogan M és munkatársai. Elmozdult intraartikuláris sarokcsonttörések operatív kezelése: hosszú távú (10-20 év) eredmény 108 törés prognosztikai CT-besorolás alapján. J Orthop Trauma. 2014;28(10):551-63.
3. Palmer I. A sarokcsont töréseinek mechanizmusa és kezelése. J Bone Joint Surg Am. 1948;30A:2–8.
4. Longino D, Buckley RE. Csontátültetés az elmozdult intraartikuláris sarokcsonttörések műtéti kezelésében: hasznos-e? J Orthop Trauma. 2001;15(4):280-6.
5.Gusic N, Fedel I, Darabos N és munkatársai. Intraartikuláris sarokcsonttörések operatív kezelése: Három különböző operatív technika anatómiai és funkcionális eredménye. Sérülés. 2015;46 Suppl 6:S130-3.
6. Singh AK, Vinay K. Elmozdult intraartikuláris sarokcsonttörések sebészeti kezelése: szükséges-e a csontátültetés? J Orthop Traumatol. 2013;14(4):299-305.
7. Zhang W, Chen E, Xue D és munkatársai. A zárt sarokcsonttörések sebszövődményeinek kockázati tényezői műtét után: szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Scand J Trauma Resusc Emerg Med. 2015;23:18.
Közzététel ideje: 2023. dec. 7.
