A sípcsont-fennsík törések és az azonos oldali sípcsont-tengely törései általában nagy energiájú sérüléseknél fordulnak elő, 54%-uk nyílt törés.Korábbi tanulmányok azt találták, hogy a sípcsont plató törések 8,4%-a társul egyidejű sípcsonttöréssel, míg a sípcsonttöréses betegek 3,2%-ának van egyidejű sípcsont-platótörése.Nyilvánvaló, hogy az azonos oldali sípcsont plató és a szártörések kombinációja nem ritka.
Az ilyen sérülések nagy energiájú természete miatt gyakran súlyos lágyszöveti károsodások lépnek fel.Elméletileg a lemezes és csavaros rendszernek vannak előnyei a platótörések belső rögzítésében, de az is klinikai szempont, hogy a lokális lágyszövet elviseli-e a lemezes és csavaros rendszerrel történő belső rögzítést.Ezért jelenleg két általánosan használt lehetőség létezik a sípcsont-fennsík-törések belső rögzítésére sípcsont-tengelytörésekkel kombinálva:
1. MIPPO (Minimally Invasive Plate Osteosynthesis) technika hosszú lemezzel;
2. Intramedulláris szeg + platócsavar.
Mindkét lehetőségről beszámoltak a szakirodalomban, de jelenleg nincs konszenzus abban, hogy melyik a jobb vagy rosszabb a törés gyógyulási sebessége, a törés gyógyulási ideje, az alsó végtagok elhelyezkedése és a szövődmények tekintetében.Ennek megoldására egy koreai egyetemi kórház tudósai összehasonlító tanulmányt készítettek.
A vizsgálatban 48 olyan beteg vett részt, akiknek sípcsont-fennsíktörései és sípcsont-tengelytörései voltak.Közülük 35 esetben MIPPO technikával, acéllemez oldalsó rögzítésével, 13 esetben intramedulláris körömrögzítéshez infrapatelláris megközelítéssel kombinált platócsavarokkal kezeltek.
▲ 1. eset: Oldalirányú MIPPO acéllemez belső rögzítés.Egy 42 éves, autóbalesetet szenvedett férfi sípcsonttörést szenvedett (Gustilo II típus) és egyidejűleg mediális sípcsont-plató kompressziós törést (Schatzker IV típus).
▲ 2. eset: Tibialis platócsavar + suprapatellaris intramedulláris köröm belső rögzítése.Egy 31 éves, autóbalesetet szenvedett férfi sípcsonttörést szenvedett (Gustilo IIIa típus) és egyidejű sípcsont-platótörést (Schatzker I. típus).A sebtisztítás és a negatív nyomású sebterápia (VSD) után a sebet átültettük.Két 6,5 mm-es csavart használtunk a plató csökkentésére és rögzítésére, majd a tibia szárának intramedulláris körömrögzítését suprapatellaris megközelítéssel.
Az eredmények azt mutatják, hogy nincs statisztikailag szignifikáns különbség a két műtéti megközelítés között a törés gyógyulási ideje, a törés gyógyulási sebessége, az alsó végtagok elhelyezkedése és a szövődmények tekintetében.
A sípcsont-törés bokaízületi törésekkel vagy a combnyak- és a combnyaktöréssel kombinált törésekhez hasonlóan a nagy energiájú sípcsonttörések a szomszédos térdízület sérüléséhez is vezethetnek.A klinikai gyakorlatban a téves diagnózis megelőzése az elsődleges szempont a diagnózis és a kezelés során.Ezen túlmenően, bár a jelenlegi kutatások nem mutatnak jelentős különbségeket a rögzítési módszerek megválasztásában, számos szempontot figyelembe kell venni:
1. A sípcsont plató felaprózott törése esetén, ahol az egyszerű csavarrögzítés kihívást jelent, előnyben részesíthető egy hosszú, MIPPO rögzítésű lemez használata a sípcsont plató megfelelő stabilizálása érdekében, helyreállítva az ízületi felület egybevágóságát és az alsó végtagok igazodását.
2. Egyszerű sípcsont-plató törések esetén minimálisan invazív bemetszések esetén hatékony redukció és csavarrögzítés érhető el.Ilyen esetekben előnyben részesíthető a csavaros rögzítés, majd a sípcsont szárának suprapatellaris intramedulláris körömrögzítése.
Feladás időpontja: 2024-09-09
