A tibiális fennsík töréseit az ipsilaterális tibiális tengely töréseivel kombinálják, általában nagy energiájú sérüléseknél, 54% -uk nyitott törések. A korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a sípcsont -fennsík törések 8,4% -a társul egyidejű tibiális tengely -törésekhez, míg a tibiális tengely -törés betegek 3,2% -a egyidejű tibiális fennsík törései vannak. Nyilvánvaló, hogy az ipsilaterális tibiális fennsík és a tengelytörések kombinációja nem ritka.
Az ilyen sérülések nagy energiájú jellege miatt gyakran súlyos lágyszöveti károsodás merül fel. Elméletileg a lemez és a csavarrendszernek előnyei vannak a fennsík törések belső rögzítésében, de klinikai szempont, hogy a helyi lágyszövetek elviselhetik -e a belső rögzítést egy lemez és csavarrendszerrel. Ezért jelenleg két általánosan használt lehetőség van a tibiális fennsík -törések belső rögzítésére, a tibiális tengely -törések kombinációjával:
1. MIPPO (minimálisan invazív lemez osteosynthesis) technika hosszú tányérnal;
2. Intramedullary köröm + fennsík csavar.
Mindkét lehetőséget az irodalomban számolják be, de jelenleg nincs olyan konszenzus, amely a törésgyógyulási sebesség, a törés gyógyulási ideje, az alacsonyabb végtagok igazításának és a szövődmények szempontjából jobb vagy alacsonyabb szintű. Ennek kezelésére egy koreai egyetemi kórház tudósai összehasonlító tanulmányt végeztek.
A vizsgálatban 48 beteg, sípcsont -töréssel rendelkező beteg volt, tibiális tengely -törésekkel kombinálva. Közülük 35 esetet kezeltek a Mippo technikával, egy acéllemez oldalsó behelyezésével a rögzítéshez, és 13 esetet fennsík csavarokkal kezeltek, és infrapatellar megközelítéssel kombinálva az intrameduláris köröm rögzítéséhez.
▲ 1. eset: oldalsó Mippo acéllemez belső rögzítése. Egy 42 éves férfi, aki egy autóbalesetben vesz részt, nyitott tibiális tengely-töréssel (Gustilo II típusú) és egyidejű medialis tibiális fennsík-kompressziós töréssel (Schatzker IV típusú).
▲ 2. eset: Sibiális fennsík csavarja + suprapatellar intramedullary köröm belső rögzítése. Egy 31 éves férfi, aki részt vesz egy autóbalesetben, nyitott tibiális tengely-töréssel (Gustilo IIIA típusú) és egyidejűleg laterális tibiális fennsík töréssel (Schatzker I típusú). A seb debridációja és a negatív nyomású sebkezelés (VSD) után a seb bőr oltása volt. Két 6,5 mm -es csavart használtunk a fennsík csökkentésére és rögzítésére, majd a sípcsont tengelyének intramedullary köröm rögzítését követte egy suprapatellar megközelítés révén.
Az eredmények azt mutatják, hogy a két műtéti megközelítés között nincs statisztikailag szignifikáns különbség a törés gyógyulási ideje, a törés gyógyulása, az alacsonyabb végtagok igazítása és a szövődmények között.
Hasonlóan a tibiális tengely törések boka ízületi töréseivel vagy a combcsonttengely-törések és a combcsont törések kombinációjához, a nagy energiájú sípcsont-tengely-törések a szomszédos térdízület sérüléseihez is vezethetnek. A klinikai gyakorlatban a téves diagnózis megelőzése a diagnózis és a kezelés elsődleges aggodalma. Ezenkívül a rögzítési módszerek megválasztásakor, bár a jelenlegi kutatások nem utalnak szignifikáns különbségekre, még mindig van több pont, amelyet figyelembe kell venni:
1. A tibiális fennsík törések esetén, ahol az egyszerű csavarrögzítés kihívást jelent, prioritást élvezhet a Mippo rögzítésével rendelkező hosszú lemez használatához, hogy a tibiális fennsíkot megfelelően stabilizálják, helyreállítsák az ízületi felület kongruenciáját és az alsó végtag igazítását.
2. Egyszerű sípcsont -fennsík -törések esetén a minimálisan invazív bemetszések esetén a hatékony redukció és a csavar rögzítése érhető el. Ilyen esetekben prioritást lehet adni a csavar rögzítésének, amelyet a sípcsont tengelyének suprapatellar intramedullary köröm rögzítése követ.
A postai idő: március 09-2024
