A sípcsont-plató törései az ipsilaterális sípcsont-szár töréseivel kombinálva gyakran előfordulnak nagy energiájú sérülések esetén, amelyek 54%-a nyílt törés. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a sípcsont-plató töréseinek 8,4%-a egyidejűleg sípcsont-szár törésekkel társul, míg a sípcsont-szár töréses betegek 3,2%-ánál fordul elő egyidejűleg sípcsont-plató törés. Nyilvánvaló, hogy az ipsilaterális sípcsont-plató és a szár töréseinek kombinációja nem ritka.
Az ilyen sérülések nagy energiájú jellege miatt gyakran súlyos lágyrészkárosodás lép fel. Elméletileg a lemez-csavar rendszernek előnyei vannak a platótörések belső rögzítésében, de az is klinikai szempont, hogy a helyi lágyszövet elviseli-e a lemez-csavar rendszerrel történő belső rögzítést. Ezért jelenleg két gyakran használt lehetőség van a sípcsont platótöréseinek és a sípcsontszár töréseinek belső rögzítésére:
1. MIPPO (minimálisan invazív lemezes osteoszintézis) technika hosszú lemezzel;
2. Vérszeg + platócsavar.
Mindkét lehetőségről beszámol a szakirodalom, de jelenleg nincs konszenzus arról, hogy melyik a jobb vagy rosszabb a törésgyógyulási arány, a törésgyógyulási idő, az alsó végtag elhelyezkedése és a szövődmények tekintetében. Ennek megválaszolására egy koreai egyetemi kórház tudósai összehasonlító vizsgálatot végeztek.
A vizsgálatban 48, sípcsont-plató törést és sípcsont-szár törést mutató beteg vett részt. Közülük 35 esetet MIPPO technikával kezeltek, acéllemez laterális behelyezésével rögzítés céljából, 13 esetet pedig platócsavarokkal és infrapatellarális megközelítéssel kombinált intramedulláris szegezéssel.
▲ 1. eset: Laterális MIPPO acéllemezes belső rögzítés. Egy 42 éves férfi, aki autóbalesetet szenvedett, nyílt sípcsont-szártöréssel (Gustilo II. típus) és egyidejűleg mediális sípcsont-plató kompressziós töréssel (Schatzker IV. típus) jelentkezett.
▲ 2. eset: Sípcsont-plató csavar + suprapatelláris intramedulláris szeg belső rögzítés. Egy 31 éves férfi, aki autóbalesetet szenvedett, nyílt sípcsont-plató töréssel (Gustilo IIIa típus) és egyidejűleg laterális sípcsont-plató törést (Schatzker I típus) diagnosztizáltak a betegnél. A seb sebtisztítása és negatív nyomásos sebterápia (VSD) után a sebre bőrátültetést végeztek. Két 6,5 mm-es csavart használtak a plató repozíciójához és rögzítéséhez, majd a sípcsont-plató intramedulláris szegezéssel történő rögzítését suprapatelláris megközelítéssel.
Az eredmények azt mutatják, hogy a két sebészeti megközelítés között nincs statisztikailag szignifikáns különbség a törésgyógyulási idő, a törésgyógyulási arány, az alsó végtag elmozdulása és a szövődmények tekintetében.
A sípcsont-szár törésének és a bokaízületi töréseknek, illetve a combcsont-szár törésének és a combnyaktörésnek a kombinációjához hasonlóan a nagy energiájú terhelés által kiváltott sípcsont-szár törések is sérülésekhez vezethetnek a szomszédos térdízületben. A klinikai gyakorlatban a téves diagnózis megelőzése elsődleges szempont a diagnózis és a kezelés során. Ezenkívül a rögzítési módszerek megválasztásakor, bár a jelenlegi kutatások nem mutatnak jelentős különbségeket, még mindig számos szempontot kell figyelembe venni:
1. A sípcsont platójának apródott törése esetén, ahol az egyszerű csavaros rögzítés kihívást jelent, elsőbbséget élvezhet egy hosszú, MIPPO rögzítésű lemez használata a sípcsont platójának megfelelő stabilizálása, az ízületi felszín kongruenciájának és az alsó végtag illeszkedésének helyreállítása érdekében.
2. Egyszerű sípcsont-plató törések esetén minimálisan invazív bemetszések alatt hatékony repozíció és csavaros rögzítés érhető el. Ilyen esetekben elsőbbséget élvezhet a csavaros rögzítés, majd a sípcsont szára suprapatellaris intramedulláris szeges rögzítése.
Közzététel ideje: 2024. márc. 9.
