A blokkoló csavarokat széles körben használják a klinikai gyakorlatban, különösen a hosszú intramedullary körmök rögzítésében.
Lényegében a blokkoló csavarok funkcióit kétszeresnek lehet összefoglalni: egyrészt a redukcióhoz, másrészt pedig a belső rögzítési stabilitás növelése érdekében.
A redukció szempontjából a blokkoló csavar „blokkoló” hatását alkalmazzák a belső rögzítés eredeti irányának megváltoztatására, a kívánt csökkentés elérésére és az igazítás kijavítására. Ebben az összefüggésben a blokkoló csavart a „nem megy” helyszínen kell elhelyezni, azaz azt a helyet, ahol a belső rögzítés nem kívánatos. A sípcsont és a combcsont példákként történő felvétele:
A sípcsont esetében: A vezetőhuzal beillesztése után a sípcsont tengely hátsó kéregével szemben helyezkedik el, eltérve a medullary -csatorna középső vonalától. A „nem kívánt” irányba, különös tekintettel a metafízis hátsó aspektusára, egy blokkoló csavart helyeznek be, hogy a huzalt a medullary csatorna mentén haladjon. "
Combcsont: Az alábbi ábrán egy retrográdos combcsont jelenik meg, a törés végei kifelé mutató szöget mutatnak. Az intrameduláris köröm a medullary csatorna belső aspektusa felé helyezkedik el. Ezért a belső oldalra egy blokkoló csavart helyeznek be, hogy az intramedullary köröm helyzetében megváltozhassanak.
A stabilitás fokozása szempontjából a blokkoló csavarokat kezdetben a tibiális tengely -törések végén lévő rövid törések stabilitásának megerősítésére használták. Az intrameduláris körmök mozgásának akadályozásával a csavarok blokkolási hatásain keresztül a belső és a külső oldalon, amint azt a combcsont intercondylar és a szupracondylar törés példája szemlélteti, a törés végeinek stabilitása megerősíthető. Ez segít megakadályozni az intrameduláris köröm és a távoli csontfragmensek lengő mozgását.
Hasonlóképpen, a tibiális törések intrameduláris körmökkel történő rögzítésében blokkoló csavarok használata is alkalmazható a törés végeinek stabilitásának fokozására.
A postai idő: 2014. február-02-202.
