A kulcscsonttörés az egyik leggyakoribb törés, az összes törések 2,6–4%-át teszi ki.A kulcscsont középső tengelyének anatómiai sajátosságai miatt gyakoribbak a középső tengelytörések, amelyek a kulcscsonttörések 69%-át teszik ki, míg a kulcscsont laterális és mediális végének törései 28, illetve 3%-át teszik ki.
Viszonylag ritka töréstípusként, ellentétben a tengelyközépi kulcscsonttörésekkel, amelyeket közvetlen vállsérülés vagy a felső végtag súlyát hordozó sérülések által okozott erőátvitel okoz, a kulcscsont mediális végének törései általában többszörös sérüléssel járnak.A múltban a kulcscsont mediális végének törésének kezelési megközelítése jellemzően konzervatív volt.A tanulmányok azonban kimutatták, hogy a mediális végén elmozdult törések esetén a betegek 14%-ánál jelentkezhetnek tüneti nem egyesülések.Ezért az utóbbi években egyre több tudós hajlik a sternoclavicularis ízületet érintő mediális vég elmozdult törésének sebészi kezelésére.A medialis clavicularis töredékek azonban általában kicsik, és a lemezekkel és csavarokkal történő rögzítésnek vannak korlátai.A helyi stresszkoncentráció továbbra is kihívást jelent az ortopéd sebészek számára a törés hatékony stabilizálása és a rögzítési hibák elkerülése szempontjából.
I.Disztális kulcscsont LCP inverzió
A kulcscsont disztális vége hasonló anatómiai struktúrákkal rendelkezik, mint a proximális vége, mindkettő széles alappal.A kulcscsont-reteszelő kompressziós lemez (LCP) disztális vége több rögzítő csavarlyukkal van ellátva, amelyek lehetővé teszik a disztális fragmentum hatékony rögzítését.
Figyelembe véve a kettő szerkezeti hasonlóságát, egyes tudósok egy acéllemezt helyeztek el vízszintesen, 180°-os szögben a kulcscsont távolabbi végén.Lerövidítették azt a részt is, amelyet eredetileg a kulcscsont disztális végének stabilizálására használtak, és azt találták, hogy a belső implantátum jól illeszkedik anélkül, hogy formázni kellene.
A kulcscsont disztális végének fordított helyzetbe helyezése és a mediális oldalon csontlemezzel történő rögzítése kielégítő illeszkedést biztosít.
Egy 40 éves férfi betegnél a jobb kulcscsont mediális végénél eltört, fordított distalis kulcscsont acéllemezt használtunk.A műtét után 12 hónappal végzett ellenőrző vizsgálat jó gyógyulási eredményt mutatott.
A fordított distalis kulcscsont-záró kompressziós lemez (LCP) a klinikai gyakorlatban általánosan használt belső rögzítési módszer.Ennek a módszernek az az előnye, hogy a mediális csonttöredéket több csavar tartja, ami biztosabb rögzítést biztosít.Azonban ehhez a rögzítési technikához kellően nagy mediális csonttöredékre van szükség az optimális eredmény eléréséhez.Ha a csonttöredék kicsi, vagy intraartikuláris aprítás van, a rögzítés hatékonysága sérülhet.
II.Kétlemezes függőleges rögzítési technika
A kettős lemezes technika általánosan használt módszer összetett, aprított törések esetén, mint például a distalis humerus törése, a sugár- és ulna aprított törése stb.Ha a hatékony rögzítés nem érhető el egyetlen síkban, akkor a függőleges rögzítéshez kettős reteszelő acéllemezeket használnak, amelyek kétsíkú, stabil szerkezetet hoznak létre.Biomechanikailag a kettős lemezes rögzítés mechanikai előnyöket kínál az egylemezes rögzítéssel szemben.
A felső rögzítőlemez
Az alsó rögzítőlap és a kettős lemez konfiguráció négy kombinációja
Feladás időpontja: 2023. június 12
