Hírek - A csukló mediális végének törései belső rögzítési módszerei

A csukló törés az egyik leggyakoribb törés, amely az összes törés 2,6–4% -át teszi ki. A csukló középtengelyének anatómiai jellemzői miatt a középtengely -törések gyakoribbak, a csukló törések 69% -át teszik ki, míg a csukló oldalsó és mediális végének törései 28% -ot, illetve 3% -ot tesznek ki.

Mint egy viszonylag ritka típusú törés, ellentétben a tengelyes csukló törésekkel, amelyeket a közvetlen váll trauma vagy a felső végtag súlyátviteli sérüléseiből származó erőátvitel okoz, a csukló mediális végének törése általában több sérülést okoz. A múltban a csukló mediális végének töréseinek kezelési megközelítése általában konzervatív volt. A tanulmányok azonban kimutatták, hogy a medialis végének elmozdult töréseiben szenvedő betegek 14% -ánál lehetnek tüneti nem szakszervezet. Ezért az utóbbi években egyre több tudós támaszkodott a mediális vég elmozdult törései műtéti kezelésére, amely magában foglalja a sternoclavicularis ízületet. A medialis klavicularis fragmentumok azonban általában kicsik, és vannak korlátozások a rögzítésre lemezek és csavarok segítségével. A helyi stresszkoncentráció továbbra is kihívást jelent az ortopéd sebészek számára a törés hatékony stabilizálása és a rögzítési kudarc elkerülése szempontjából.

I.DISTAL CLAVICLE LCP inverzió
A csukló disztális vége hasonló anatómiai struktúrákat oszt meg a proximális véggel, mindkettő széles alapú. A csukló reteszelő kompressziós lemez (LCP) disztális vége többrétegű reteszelő csavarlyukkal van felszerelve, lehetővé téve a disztális fragmentum hatékony rögzítését.

Figyelembe véve a kettő közötti szerkezeti hasonlóságot, egyes tudósok vízszintesen helyeztek el egy acéllemezt 180 ° -os szögben a csukló disztális végén. Rövidítették azt is, hogy az eredetileg a csukló disztális végének stabilizálására használt részt úgy találták, hogy a belső implantátum szorosan illeszkedik a formázás nélkül.

Megállapítottuk, hogy a chavicle disztális végét fordított helyzetbe helyezi, és a csontlemezrel a mediális oldalon rögzítve kielégítő illeszkedést biztosít.
A belső rögzítési módszerek 5

Egy 40 éves férfi beteg esetében, akinek a jobb csukló mediális végén van törése, fordított disztális csukló acéllemezt használtunk. A műtét után 12 hónappal a nyomon követési vizsgálat jó gyógyulási eredményt mutatott.

A fordított disztális csukló reteszelő kompressziós lemez (LCP) a klinikai gyakorlatban általában használt belső rögzítési módszer. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a mediális csontfragmenst több csavar tartja, ami biztonságosabb rögzítést biztosít. Ez a rögzítési technika azonban az optimális eredményekhez kellően nagy mediális csontfragmentumot igényel. Ha a csontfragmentum kicsi, vagy intraartikuláris ronció van, akkor a rögzítés hatékonysága veszélybe kerülhet.

Ii. Kettős lemez függőleges rögzítési technika
A kettős lemez technika egy általánosan használt módszer komplex, rögzített törésekhez, például a disztális gömb töréseihez, a sugara és az ulna, és így tovább. Ha a tényleges rögzítést nem lehet elérni egyetlen síkban, akkor kettős reteszelő acéllemezeket használnak a függőleges rögzítéshez, kettős síkú stabil szerkezet létrehozásával. Biomechanikai szempontból a kettős lemez rögzítése mechanikai előnyöket kínál az egylemez rögzítéséhez.