A kulcscsonttörés az egyik leggyakoribb törés, az összes törés 2,6%-4%-át teszi ki. A kulcscsont középszárának anatómiai jellemzői miatt a középszártörések gyakoribbak, a kulcscsonttörések 69%-át teszik ki, míg a kulcscsont laterális és mediális végének törése 28%, illetve 3%-ot tesz ki.
Mivel a törés viszonylag ritka típus, a kulcscsont középső szakaszának töréseivel ellentétben, amelyeket közvetlen válltrauma vagy a felső végtag súlyát viselő sérülésekből eredő erőátvitel okoz, a kulcscsont mediális végének törései gyakran többszörös sérülésekkel járnak. A múltban a kulcscsont mediális végének töréseinek kezelési módja jellemzően konzervatív volt. Tanulmányok azonban kimutatták, hogy a mediális vég elmozdult töréseivel rendelkező betegek 14%-ánál tünetekkel járó nem egyesülés tapasztalható. Ezért az elmúlt években egyre több tudós hajlik a sternoclavicularis ízületet érintő mediális vég elmozdult töréseinek sebészi kezelése felé. A mediális kulcscsont töredékei azonban általában kicsik, és a lemezekkel és csavarokkal történő rögzítésnek korlátai vannak. A lokális feszültségkoncentráció továbbra is kihívást jelent az ortopéd sebészek számára a törés hatékony stabilizálása és a rögzítési sikertelenség elkerülése szempontjából.
I. Disztális kulcscsont LCP inverzió
A kulcscsont disztális vége hasonló anatómiai struktúrákat mutat a proximális véggel, mindkettő széles alappal rendelkezik. A kulcscsont rögzítő kompressziós lemezének (LCP) disztális vége több rögzítőcsavar-furattal van ellátva, amelyek lehetővé teszik a disztális töredék hatékony rögzítését.
Figyelembe véve a kettő szerkezeti hasonlóságát, egyes tudósok egy acéllemezt helyeztek vízszintesen, 180°-os szögben a kulcscsont disztális végéhez. Lerövidítették azt a részt is, amelyet eredetileg a kulcscsont disztális végének stabilizálására használtak, és azt találták, hogy a belső implantátum szorosan illeszkedik anélkül, hogy alakítani kellene.
A kulcscsont disztális végének fordított helyzetbe helyezése és a mediális oldalon egy csontlemezzel történő rögzítése kielégítő illeszkedést biztosít.
Egy 40 éves férfi beteg esetében, akinél a jobb kulcscsont mediális végén törés keletkezett, egy fordított disztális kulcscsont-acéllemezt alkalmaztak. A műtét után 12 hónappal végzett kontrollvizsgálat jó gyógyulási eredményt mutatott.
Az invertált disztális kulcscsont-rögzítő kompressziós lemez (LCP) egy gyakran alkalmazott belső rögzítési módszer a klinikai gyakorlatban. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a mediális csontfragmentumot több csavar rögzíti, ami biztonságosabb rögzítést biztosít. Azonban ez a rögzítési technika kellően nagy mediális csontfragmentumot igényel az optimális eredmény eléréséhez. Ha a csontfragmentum kicsi, vagy intraartikuláris szilánkosság van jelen, a rögzítés hatékonysága csökkenhet.
II. Kettős lemezes függőleges rögzítési technika
A kettős lemezes technika egy gyakran alkalmazott módszer összetett, apródott törések esetén, mint például a disztális felkarcsont törései, az orsócsont és a singcsont apródott törései stb. Amikor a hatékony rögzítés nem érhető el egyetlen síkban, kettős reteszelésű acéllemezeket használnak a függőleges rögzítéshez, így kétsíkú, stabil szerkezetet hoznak létre. Biomechanikailag a kettős lemezes rögzítés mechanikai előnyöket kínál az egylemezes rögzítéssel szemben.
A felső rögzítőlemez
Az alsó rögzítőlemez és a kettős lemezkonfigurációk négy kombinációja
Közzététel ideje: 2023. június 12.
