A felkarcsont supracondylaris törései a gyermekeknél előforduló leggyakoribb törések közé tartoznak, és a felkarcsont és a combcsont találkozásánál fordulnak elő.felkarcsont condylus.
Klinikai tünetek
A felkarcsont supracondylaris törései többnyire gyermekeknél fordulnak elő, és sérülés után lokális fájdalom, duzzanat, érzékenység és diszfunkció jelentkezhet. Az el nem mozdult töréseknek nincsenek nyilvánvaló jeleik, és a könyökízületi váladékozás lehet az egyetlen klinikai tünet. A könyökizom alatti ízületi tok a legfelszínesebb, ahol a lágy ízületi tok, más néven a lágypont, az ízületi váladékozás során tapintható. A rugalmassági pont általában a radiális fej közepét az olecranon hegyével összekötő vonal előtt található.
Supracondylaris III-as típusú törés esetén a könyök két szögben elhelyezkedő deformitása figyelhető meg, ami S alakú megjelenést kölcsönöz neki. Általában a disztális felkar előtt bőr alatti zúzódás található, és ha a törés teljesen elmozdul, a törés disztális vége áthatol a brachialis izomon, és a bőr alatti vérzés súlyosabb. Ennek eredményeként a könyök előtt egy ráncos jel jelenik meg, amely általában a töréstől proximálisan elhelyezkedő, a dermiszbe áthatoló csontos nyúlványra utal. Ha radiális ideg sérülése kíséri, a hüvelykujj hátsó kinyúlása korlátozott lehet; a középső ideg sérülése miatt a hüvelykujj és a mutatóujj nem tud aktívan hajlítani; az ulnáris ideg sérülése az ujjak korlátozott szétválását és interdigitációját eredményezheti.
Diagnózis
(1) A diagnózis alapja
①Trauma előfordulása a kórtörténetben; ②Klinikai tünetek és jelek: helyi fájdalom, duzzanat, érzékenység és diszfunkció; ③A röntgenfelvételen látható a felkarcsont supracondylaris törésvonala és az elmozdult törésfragmensek.
(2) Differenciáldiagnózis
Figyelmet kell fordítani az azonosításrakönyökficam, de a könyökficamból eredő extenziós supracondylaris törések azonosítása nehézkes. A felkarcsont supracondylaris törése esetén a felkarcsont epicondylusa normális anatómiai kapcsolatban áll az olecranonnal. Könyökficam esetén azonban, mivel az olecranon a felkarcsont epicondylusa mögött helyezkedik el, hangsúlyosabb. A supracondylaris törésekhez képest az alkar kiemelkedése könyökficam esetén disztálisabb. A csontos frikciós izmok jelenléte vagy hiánya szintén szerepet játszik a felkarcsont supracondylaris töréseinek azonosításában a könyökízület ficamából, és néha nehéz kiváltani a csontos frikciós izmokat. A súlyos duzzanat és fájdalom miatt a csontos frikciós izmokat kiváltó manipulációk gyakran sírásra késztetik a gyermeket. A neurovaszkuláris károsodás kockázata miatt. Ezért kerülni kell a csontos frikciós izmokat kiváltó manipulációkat. A röntgenvizsgálat segíthet azonosítani.
Típus
A supracondylaris humerus törések standard osztályozása az extenziós és flexiós törések felosztása. A flexiós típus ritka, és az oldalsó röntgenfelvétel azt mutatja, hogy a törés disztális vége a felkarcsont törzse előtt helyezkedik el. Az egyenes típus gyakori, és Gartland I-III. típusra osztja (1. táblázat).
| Típus | Klinikai tünetek |
| ⅠA típus | Elmozdulás, inverzió vagy valgus nélküli törések |
| IIB típus | Enyhe elmozdulás, mediális kéregbeli bordázat, elülső felkarcsont-határvonal a felkarcsont fején keresztül |
| IIA típus | Hiperextenzió, hátsó kéreg integritás, a felkarcsont feje az elülső felkarcsont határvonala mögött, nincs rotáció |
| IIB típus | Hosszanti vagy rotációs elmozdulás részleges érintkezéssel a törés mindkét végén |
| ⅢA típus | Teljes hátsó elmozdulás kortikális érintkezés nélkül, többnyire distalisan vagy mediálisan hátsó elmozdulás |
| IIIB típus | Nyilvánvaló elmozdulás, lágy szövetek beágyazódása a törés végébe, a törés végének jelentős átfedése vagy rotációs elmozdulása |
1. táblázat A supracondylaris humerus törések Gartland-osztályozása
Élvezet
Az optimális kezelés előtt a könyökízületet ideiglenesen 20°-30°-os hajlításban kell rögzíteni, ami nemcsak a beteg számára kényelmes, hanem minimalizálja a neurovaszkuláris struktúrák feszülését is.
(1) I. típusú felkarcsont supracondylaris törések: külső rögzítéshez csak gipsz vagy gipszet kell készíteni, általában 90°-ban behajlított könyök és semleges helyzetben elforgatott alkar esetén, 3-4 hétig hosszú kargipszet használnak külső rögzítéshez.
(2) II-es típusú felkarcsonti supracondylaris törések: Az ilyen típusú törések kezelésében kulcsfontosságú a könyök hiperextenziójának és szögelésének manuális repozíciója és korrekciója. °) A rögzítés a repozíció után fenntartja a pozíciót, de növeli az érintett végtag neurovaszkuláris sérülésének és az akut fasciális rekeszszindróma kockázatát. Ezért perkutánKirschner drótrögzítésA törés zárt repozíciója után a legjobb megoldás (1. ábra), majd külső rögzítés gipszkötéssel, biztonságos helyzetben (60°-os könyökhajlítás).
1. ábra Perkután Kirschner-drótos rögzítés képe
(3) III. típusú supracondylaris humerus törések: Minden III. típusú supracondylaris humerus törést perkután Kirschner-drótos rögzítéssel lehet helyreállítani, amely jelenleg a III. típusú supracondylaris törések standard kezelése. Zárt repozíció és perkután Kirschner-drótos rögzítés általában lehetséges, de nyílt repozícióra van szükség, ha a lágyrészek beágyazódása anatómiailag nem redukálható, vagy ha felkarartéria sérülés áll fenn (2. ábra).
5-3. ábra Supracondylaris humerus töréseinek preoperatív és posztoperatív röntgenfelvételei
A felkarcsont supracondylaris töréseinek nyílt helyretételére négy sebészeti megközelítés létezik: (1) laterális könyökös megközelítés (beleértve az anterolaterális megközelítést is); (2) mediális könyökös megközelítés; (3) kombinált mediális és laterális könyökös megközelítés; és (4) hátulsó könyökös megközelítés.
Mind a laterális könyökmetszés, mind a mediális megközelítés előnye a kevésbé sérült szövet és az egyszerű anatómiai felépítés. A mediális bemetszés biztonságosabb, mint a laterális bemetszés, és megelőzheti az ulnáris ideg károsodását. Hátránya, hogy egyikkel sem látható közvetlenül a bemetszés ellenoldali oldalának törése, és csak kézzel tapintással csökkenthető és rögzíthető, ami a kezelő részéről magasabb sebészeti technikát igényel. A hátsó könyökmetszéses megközelítés vitatott a tricepsz izom integritásának károsodása és a nagyobb károsodás miatt. A mediális és a laterális könyökmetszés kombinált megközelítése kompenzálhatja azt a hátrányt, hogy nem látható közvetlenül a bemetszés ellenoldali csontfelszíne. Rendelkezik a mediális és a laterális könyökmetszések előnyeivel, ami elősegíti a töréscsökkentést és -rögzítést, és csökkentheti a laterális bemetszés hosszát. Jótékony hatással van a szövetduzzanat enyhítésére és lecsillapítására; hátránya azonban, hogy megnöveli a sebészeti bemetszést; szintén magasabb, mint a hátsó megközelítés.
Komplikáció
A supracondylaris humerus törések szövődményei közé tartoznak: (1) neurovaszkuláris sérülés; (2) akut septum szindróma; (3) könyökmerevség; (4) myositis ossificans; (5) avascularis nekrózis; (6) cubitus varus deformitás; (7) cubitus valgus deformitás.
Összefoglaló
A felkarcsont supracondylaris törései a leggyakoribb törések közé tartoznak gyermekeknél. Az utóbbi években a felkarcsont supracondylaris töréseinek nem megfelelő helyretétele felkeltette az emberek figyelmét. A múltban a cubitus varus vagy cubitus valgus kialakulását a disztális felkarcsont epiphysis lemezének növekedésének leállása, nem pedig a rossz helyretétel okozza. A legtöbb erős bizonyíték ma már azt támasztja alá, hogy a nem megfelelő törésrepozíció fontos tényező a cubitus varus deformitás kialakulásában. Ezért a supracondylaris humerus töréseinek helyretétele, az ulnaris eltolódás korrekciója, a horizontális rotáció és a disztális humerus magasságának helyreállítása a kulcs.
A humerus supracondylaris töréseinek számos kezelési módja létezik, például a manuális repozíció + külső rögzítésgipszkötéssel, olecranon trakcióval, külső rögzítéssel sínnel, nyílt repozícióval és belső rögzítéssel, valamint zárt repozícióval és belső rögzítéssel. A múltban a manipulatív repozíció és a gipsz külső rögzítés volt a fő kezelési mód, amelyek közül Kínában a cubitus varus akár 50%-át is jelentették. Jelenleg a II. és III. típusú supracondylaris törések esetében a törés repozíciója utáni perkután tűs rögzítés általánosan elfogadott módszerré vált. Előnyei közé tartozik, hogy nem károsítja a vérellátást, és gyors a csontgyógyulás.
A törések zárt repozíciója utáni Kirschner-drótos rögzítés módszeréről és optimális számáról is eltérő vélemények vannak. A szerkesztő tapasztalata szerint a rögzítés során a Kirschner-drótokat egymással el kell osztani. Minél távolabb van a törés síkja egymástól, annál stabilabb. A Kirschner-drótok nem keresztezhetik egymást a törés síkján, különben a forgás nem lesz kontrollálható, és a rögzítés instabil lesz. Mediális Kirschner-drótos rögzítés alkalmazásakor ügyelni kell az ulnaris ideg károsodásának elkerülésére. Ne fűzze be a tűt a könyök hajlított helyzetében, enyhén egyenesítse ki a könyökét, hogy az ulnaris ideg hátra tudjon mozdulni, érintse meg az ulnaris ideget a hüvelykujjával, nyomja hátra, és biztonságosan fűzze be a K-drótot. A keresztezett Kirschner-drótos belső rögzítés alkalmazása potenciális előnyökkel járhat a posztoperatív funkcionális felépülésben, a törésgyógyulási arányban és a kiváló törésgyógyulási arányban, ami előnyös a korai posztoperatív felépülés szempontjából.
Közzététel ideje: 2022. november 2.
