Mivel Sculco et al. Először beszámoltak arról, hogy a kis- és poszterolaterális megközelítésű kisbetűs teljes csípő-artroplasztika 1996-ban számos új minimálisan invazív módosításról számoltak be. Manapság a minimálisan invazív koncepciót a klinikusok széles körben továbbították és fokozatosan elfogadták. Még mindig nincs egyértelmű döntés arról, hogy minimálisan invazív vagy hagyományos eljárásokat kell-e alkalmazni.
A minimálisan invazív műtét előnyei között szerepel a kisebb bemetszés, a kevesebb vérzés, a kevesebb fájdalom és a gyorsabb gyógyulás; A hátrányok azonban magukban foglalják a korlátozott látóteret, a könnyen megközelíthető orvosi neurovaszkuláris sérüléseket, a rossz protézis helyzetét és az újbóli rekonstrukciós műtét fokozott kockázatát.
A minimálisan invazív teljes csípő artroplasztikában (MIS - THA) a posztoperatív izomerővesztés fontos oka a gyógyulásnak, és a műtéti megközelítés fontos tényező, amely befolyásolja az izom erősségét. Például az anterolaterális és a közvetlen elülső megközelítések károsíthatják az elrabló izomcsoportokat, ami ringató járást eredményez (Trendelenburg Limp).
Dr. Amanatullah et al. Az Egyesült Államok Mayo klinikájából két MIS-THA megközelítést, a közvetlen elülső megközelítést (DA) és a közvetlen felsőbb megközelítést (DS) hasonlítottak össze az izmok és az inak károsodásának meghatározására. A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a DS megközelítés kevésbé káros az izmokra és az inakra, mint a DA megközelítés, és lehet a mis-tha előnyben részesített eljárása.
Kísérleti tervezés
A vizsgálatot nyolc frissen fagyasztott réten végezték, nyolc pár, 16 csípővel, és nem volt csípőműtét. Az egyik csípőt véletlenszerűen választottuk ki, hogy MIS-tha-t végezzenek a DA megközelítésen keresztül, a másik pedig a DS-megközelítésen keresztül, az egyik eljárást tapasztalt klinikusok végezték. Az izom- és inakkárosodás végső fokát egy ortopéd sebész értékelte, aki nem vett részt a műtétben.
A kiértékelt anatómiai struktúrák a következők: Gluteus maximus, Gluteus Medus és inak, a Gluteus Minimus és annak inak, a Vastus Tensor Fasciae Latae, a Quadriceps femoris, a felső trapezius, a Piatto, az alsó trapezius, az obturator internus és az obturator externus (1. ábra). Az izmokat az izomkötések és a szabad szem számára látható érzékenység szempontjából értékelték.
1. ábra az egyes izomok anatómiai diagramja
Eredmény
1. izomkárosodás: Nem volt statisztikai különbség a Gluteus Medius felszíni károsodásának mértékében a DA és a DS megközelítések között. A Gluteus Minimus izom esetében azonban a DA megközelítés által okozott felszíni sérülés százalékos aránya szignifikánsan magasabb volt, mint a DS -megközelítés, és nem volt szignifikáns különbség a Quadriceps izom két megközelítése között. Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a két megközelítés között a négyfejű izom sérülése szempontjából, és a hatalmas tenzor fasciae latae és a végbél femoris izmainak felszíni sérülésének százaléka nagyobb volt a DA megközelítésnél, mint a DS megközelítésnél.
2. IAS sérülések: Egyik megközelítés sem okozott jelentős sérüléseket.
3. Tendon transzekció: A Gluteus minimus ín transzekció hossza szignifikánsan magasabb volt a DA csoportban, mint a DS csoportban, és a sérülés százaléka szignifikánsan magasabb volt a DS csoportban. Nem volt szignifikáns különbség az inak transzekciós sérüléseiben a két csoport között a piriformis és az obturator internus között. A műtéti vázlatot a 2. ábra mutatja, a 3. ábra a hagyományos oldalirányú megközelítést mutatja, a 4. ábra a hagyományos hátsó megközelítést mutatja.
2 1A. Ábra. A Gluteus Minimus ín teljes transzekciója a DA eljárás során a combcsont rögzítésének szükségessége miatt; 1b. A gluteus minimus részleges transzekciója megmutatja az inak és az izom hasa sérülésének mértékét. gt. Nagyobb trochanter; * Gluteus Minimus.
3. ábra a hagyományos közvetlen oldalirányú megközelítés vázlata, az acetabulum jobb oldalán látható, megfelelő tapadással
4. ábra A rövid külső rotációs izom expozíciója egy hagyományos THA hátsó megközelítésben
Következtetés és klinikai következmények
Számos korábbi tanulmány nem mutatott szignifikáns különbségeket az operatív időtartamban, a fájdalomcsillapításban, a transzfúziós arányban, a vérveszteségben, a kórházi tartózkodás hosszában és a járásban, amikor összehasonlítják a hagyományos THA-val a MIS-THA.A klinikai vizsgálatát a hagyományos hozzáféréssel és minimálisan invazív THA-val Repantis et al. Nem mutatott szignifikáns különbségeket a kettő között, kivéve a fájdalom szignifikáns csökkenését, és nem volt szignifikáns különbség a vérzés, a gyalogos tolerancia vagy a posztoperatív rehabilitációban. Goosen et al.
Goosen et al. A minimálisan invazív megközelítés után növekedett az átlagos HHS -pontszám (a jobb helyreállításra utalva), de hosszabb operatív idő és szignifikánsan több műtéti szövődmény. Az utóbbi években számos olyan tanulmány is történt, amelyek az izomkárosodást és a posztoperatív helyreállítási időt vizsgálták a minimálisan invazív műtéti hozzáférés miatt, ám ezeket a kérdéseket még nem vizsgálták alaposan. A jelen tanulmányt ilyen kérdések alapján is végezték.
Ebben a tanulmányban azt találták, hogy a DS -megközelítés szignifikánsan kevesebb károsodást okozott az izomszövetben, mint a DA megközelítés, amint azt a gluteus minimus izom és annak inak, a hatalmas tenzor fasciae latae izom és a végbél femoris izom szignifikánsan kevesebb károsodása okozta. Ezeket a sérüléseket maga a DA megközelítés határozta meg, és a műtét után nehéz volt megjavítani. Tekintettel arra, hogy ez a tanulmány egy cadaverikus minta, klinikai vizsgálatokra van szükség az eredmény klinikai jelentőségének vizsgálatához.
A postai idő: november 01-2023
