A disztális sugártörés az egyik leggyakoribbtörésekA klinikai gyakorlatban. A disztális törések többségében jó terápiás eredmények érhetők el a palmar megközelítési lemezen és a csavar belső rögzítésén keresztül. Ezenkívül különféle speciális típusú disztális sugártörések vannak, például Barton törések, szerszám-ütés törések,Sofőr törései stb., mindegyik speciális kezelési megközelítéseket igényel. A külföldi tudósok a disztális sugarai törés eseteinek nagy mintáinak vizsgálatában azonosítottak egy adott típusot, ahol az ízület egy része disztális sugarai törést foglal magában, és a csontfragmensek kúpos szerkezetet képeznek egy „háromszög alakú” bázissal (tetraéder), amelyet „tetraéder” típusnak neveznek.
A „tetraéder” típusú disztális sugártörés fogalma: Az ilyen típusú disztális sugarai törésnél a törés az ízület egy részén belül történik, amely magában foglalja mind a palmar-ulnar, mind a radiális stiloid aspektusokat, keresztirányú háromszögkonfigurációval. A törésvonal a sugár disztális végére terjed ki.
Ennek a törésnek az egyedisége tükröződik a sugara palmar-ulnar oldalsó csontfragmenseinek megkülönböztető tulajdonságaiban. Egyrészt a Palmar-ulnar oldalsó csontfragmensek által kialakított holdfossa fizikai támogatásként szolgál a carpal csontok volar-diszlokációja ellen. Az ebből a struktúrából származó támogatás elvesztése a csuklóízület volar -elmozdulását eredményezi. Másrészt, mint a distalis radioulnar ízület radiális ízületi felületének alkotóeleme, ennek a csontfragmentumnak az anatómiai helyzetbe történő helyreállítása előfeltétele a disztális sugárú ízület stabilitásának visszanyerésének.
Az alábbi kép szemlélteti az 1. eset: A tipikus „tetraéder” típusú disztális sugártörés képalkotó megnyilvánulásait.
Egy öt évig tartó tanulmányban hét esetet azonosítottak az ilyen típusú törés esetén. A műtéti indikációkkal kapcsolatban három esetben, beleértve a fenti képen szereplő 1. esetet is, ahol kezdetben nem helyezett törések voltak, a konzervatív kezelést kezdetben választották. A nyomon követés során azonban mindhárom esetben törés elmozdulása tapasztalható, ami később belső rögzítési műtéthez vezetett. Ez arra utal, hogy az instabilitás magas szintű instabilitást és jelentős újjáépítési kockázatot jelent az ilyen típusú töréseknél, hangsúlyozva a műtéti beavatkozás erős jelzését.
A kezelés szempontjából két esetben kezdetben hagyományos Volar megközelítésen ment keresztül a flexor carpi radialis (FCR) a lemez és a csavar belső rögzítéséhez. Ezen esetek egyikében a rögzítés meghibásodott, a csontok elmozdulásához. Ezt követően egy palmar-ulnar megközelítést alkalmaztunk, és egy oszloplemezsel történő specifikus rögzítést végeztünk a központi oszlop felülvizsgálatához. A rögzítési kudarc előfordulása után a következő öt esetben mind a Palmar-ulnar megközelítést végezték, és 2,0 mm-es vagy 2,4 mm-es lemezekkel rögzítettük.
2. eset: A hagyományos Volar megközelítés felhasználása a flexor carpi radialis (FCR) segítségével, egy palmar lemezsel történő rögzítést végeztünk. Pontoperatív módon megfigyelték a csuklóízület elülső elmozdulását, jelezve a rögzítési meghibásodást.
A 2. eset esetében a palmar-ulnar megközelítés alkalmazása és egy oszloplemez-felülvizsgálat kielégítő helyzetet eredményezett a belső rögzítéshez.
Figyelembe véve a hagyományos disztális sugártörési lemezek hiányosságait az adott csontfragmentum rögzítésében, két fő probléma van. Először is, a Volar megközelítés alkalmazása a flexor carpi radialis -nal (FCR) nem megfelelő expozíciót eredményezhet. Másodszor, a palmar-záró lemezcsavarok nagy mérete nem képes pontosan rögzíteni a kis csontfragmenseket, és potenciálisan kiszoríthatja azokat a csavarok beillesztésével a fragmensek közötti résekbe.
Ezért a tudósok azt sugallják, hogy 2,0 mm vagy 2,4 mm -es reteszelő lemezeket használnak a központi oszlop csontfragmentumának specifikus rögzítéséhez. A tartólapon kívül két csavar használata a csontfészek rögzítéséhez és a lemez semlegesítéséhez a csavarok védelme érdekében alternatív belső rögzítési lehetőség.
Ebben az esetben, miután két csavarral rögzítettük a csonttöredéket, a lemezt behelyeztük a csavarok védelme érdekében.
Összefoglalva: a „tetraéder” típusú disztális sugártörés a következő jellemzőket mutatja:
1. Alacsony előfordulási gyakoriság, a kezdeti egyszerű film téves diagnózisának magas arányával.
2. Az instabilitás magas kockázata, hajlamos a konzervatív kezelés során a rediszplációra.
3. A hagyományos palmar reteszelő lemezek disztális sugarai törésekhez gyenge rögzítési szilárdsággal rendelkeznek, és ajánlott 2,0 mm vagy 2,4 mm -es reteszelő lemezeket használni a specifikus rögzítéshez.
Tekintettel ezekre a jellemzőkre, a klinikai gyakorlatban tanácsos CT-szkenneléseket vagy periodikus újbóli vizsgálatokat végezni olyan betegek esetében, akiknél a csukló tünetei vannak, de negatív röntgenfelvételekkel. Az ilyen típusútörés, A korai műtéti beavatkozás oszlop-specifikus lemezrel ajánlott a szövődmények későbbi megelőzésére.
A postai idő: október-13-2023
