Jelenleg a sarokcsonttörések leggyakrabban alkalmazott sebészeti megközelítése a lemezzel és csavarral történő belső rögzítés a sinus tarsi belépési útvonalán keresztül. Az oldalsó „L” alakú, kiterjesztett megközelítés már nem előnyös a klinikai gyakorlatban a sebhez kapcsolódó szövődmények magasabb száma miatt. A lemezes és csavaros rögzítési rendszer, az excentrikus rögzítés biomechanikai jellemzői miatt, nagyobb varus malignitás kockázatát hordozza magában, egyes tanulmányok a másodlagos varus posztoperatív valószínűségét körülbelül 34%-osra mutatják.
Ennek eredményeként a kutatók elkezdték tanulmányozni a sarokcsonttörések intramedulláris rögzítési módszereit, hogy kezeljék mind a sebbel kapcsolatos szövődményeket, mind a másodlagos varus malagenciát.
01 Nközponti szegezési technika
Ez a technika segíthet a repozícióban a sinus tarsi belépési útvonalon keresztül vagy artroszkópos irányítás alatt, alacsonyabb lágyrész-igényt igényelve és potenciálisan csökkentve a kórházi tartózkodás idejét. Ez a megközelítés szelektíven alkalmazható II-III. típusú törésekre, komplex, apródott calcaneatörések esetén pedig nem biztos, hogy biztosítja a repozíció erős fenntartását, és további csavaros rögzítést igényelhet.
02 Segysíkú intramedulláris szeg
Az egysíkú intramedulláris szeg proximális és disztális végén két csavar található, egy üreges főszeggel, amely lehetővé teszi a csontpótlást a főszegen keresztül.
03 Multrasíkú intramedulláris szeg
A sarokcsont háromdimenziós szerkezeti morfológiája alapján tervezett belső rögzítőrendszer kulcsfontosságú csavarokat, például teherhordó protruziós csavarokat és hátsó folyamatcsavarokat tartalmaz. A sinus tarsi belépési útvonalon keresztüli repozíció után ezek a csavarok a porc alá helyezhetők megtámasztás céljából.
Számos vita van az intramedulláris szegek használatával kapcsolatban a kalkántörések esetén:
1. Alkalmasság a törés komplexitása alapján: Vita tárgya, hogy az egyszerű törésekhez nincs-e szükség intramedulláris szegekre, és az összetett törések sem alkalmasak-e rájuk. A Sanders II/III típusú törések esetében a sinus tarsi belépési útvonalon keresztül történő repozíció és csavaros rögzítés technikája viszonylag kiforrott, és a fő intramedulláris szeg jelentősége megkérdőjelezhető. Komplex törések esetén az „L” alakú, kiterjesztett megközelítés előnyei továbbra is pótolhatatlanok, mivel elegendő szabaddá válik.
2. Mesterséges velőcsatorna szükségessége: A sarokcsontnak természetes módon nincs velőcsatornája. Egy nagy intramedulláris szeg használata túlzott traumát vagy csonttömeg-vesztést okozhat.
3. Eltávolítási nehézségek: Kínában sok esetben a betegek a törésgyógyulás után is hardver eltávolításán esnek át. A szeg csontnövekedéssel való integrációja és az oldalsó csavarok beágyazódása a kéregcsont alá megnehezítheti az eltávolítást, ami gyakorlati szempont a klinikai alkalmazásokban.
Közzététel ideje: 2023. augusztus 23.
