A femorális intertrochanter törés a klinikai gyakorlatban leggyakoribb csípőtáji törés, és az időseknél az oszteoporózissal összefüggő három leggyakoribb törés egyike. A konzervatív kezelés hosszan tartó ágynyugalmat igényel, ami magas a felfekvések, tüdőfertőzések, tüdőembólia, mélyvénás trombózis és egyéb szövődmények kockázatával. Az ápolási nehézségek jelentősek, a felépülési időszak pedig hosszú, ami nagy terhet ró mind a társadalomra, mind a családokra. Ezért a korai sebészeti beavatkozás, amikor az tolerálható, kulcsfontosságú a csípőtáji törések kedvező funkcionális eredményeinek eléréséhez.
Jelenleg a PFNA (proximális femorális szeges antirotációs rendszer) belső rögzítést tekintik az arany standardnak a csípőtáji törések sebészeti kezelésében. A csípőtáji törések repozíciója során a pozitív alátámasztás elérése kulcsfontosságú a korai funkcionális gyakorlás lehetővé tételéhez. Az intraoperatív fluoroszkópia magában foglalja az anteroposterior (AP) és az laterális nézeteket a femorális elülső mediális kéreg repozíciójának felmérésére. A műtét során azonban konfliktusok merülhetnek fel a két perspektíva között (azaz pozitív az laterális nézetben, de nem az anteroposterior nézetben, vagy fordítva). Ilyen esetekben a repozíció elfogadhatóságának és a beállítás szükségességének felmérése kihívást jelent a klinikai szakemberek számára. A hazai kórházak, például az Oriental Hospital és a Zhongshan Hospital tudósai ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy elemezték az anteroposterior és laterális nézetek alatti pozitív és negatív alátámasztás értékelésének pontosságát, posztoperatív háromdimenziós CT-vizsgálatokat használva standardként.
▲ Az ábra a csípőtáji törések pozitív (a), semleges (b) és negatív (c) alátámasztási mintázatait szemlélteti anteroposterior nézetben.
▲ Az ábra a csípőtáji törések pozitív (d), semleges (e) és negatív (f) alátámasztási mintázatait szemlélteti oldalnézetben.
A cikk 128 csípőtáji törést szenvedett beteg esetadatait tartalmazza. Az intraoperatív anteroposterior és laterális felvételeket külön-külön bocsátották két orvos (egy kevésbé tapasztalt és egy tapasztaltabb) rendelkezésére a pozitív vagy nem pozitív alátámasztás felmérése érdekében. A kezdeti értékelést követően 2 hónap elteltével ismételt értékelésre került sor. A posztoperatív CT-felvételeket egy tapasztalt professzor kapta, aki megállapította, hogy az eset pozitív vagy nem pozitív, ami standardként szolgált az első két orvos képalkotó értékelésének pontosságának értékeléséhez. A cikkben szereplő főbb összehasonlítások a következők:
(1) Vannak-e statisztikailag szignifikáns különbségek az első és a második értékelés eredményeiben a kevésbé tapasztalt és a tapasztaltabb orvosok között? A cikk emellett a kevésbé tapasztalt és a tapasztaltabb csoportok közötti csoporton belüli konzisztenciát is vizsgálja mindkét értékelés esetében, valamint a két értékelés csoporton belüli konzisztenciáját.
(2) A cikk a CT-t arany standard referenciaként használva azt vizsgálja, hogy melyik megbízhatóbb a repozíció minőségének értékelésére: a laterális vagy az anteroposterior vizsgálat.
Kutatási eredmények
1. A két értékelési körben, ahol a CT volt a referencia standard, nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az érzékenységben, a specificitásban, a téves pozitív arányban, a téves negatív arányban és az intraoperatív röntgenfelvételek alapján a repozíció minőségének értékelésével kapcsolatos egyéb paraméterekben a két különböző tapasztalattal rendelkező orvos között.
2. A redukció minőségének értékelésekor, az első értékelést példaként véve:
- Ha az anteroposterior és a laterális vizsgálatok között egyezés van (mindkettő pozitív vagy mindkettő nem pozitív), akkor a CT-felvételen a redukció minőségének előrejelzésének megbízhatósága 100%.
- Ha eltérés van az anteroposterior és a laterális vizsgálatok között, a laterális vizsgálati kritériumok megbízhatóbbak a CT-felvételen látható redukció minőségének előrejelzésében.
▲ Az ábra egy pozitív támaszt szemléltet az anteroposterior nézetben, míg oldalnézetben nem pozitívnak tűnik. Ez az anteroposterior és az oldalnézet értékelési eredményei közötti ellentmondásra utal.
▲ A háromdimenziós CT-rekonstrukció több szögből készült megfigyelési képeket biztosít, amelyek standardként szolgálnak a redukció minőségének értékeléséhez.
Az intertrochanterikus törések repozíciójára vonatkozó korábbi szabványokban a pozitív és negatív megtámasztás mellett létezett a „semleges” megtámasztás fogalma is, amely anatómiai repozíciót jelent. A fluoroszkópiai felbontással és az emberi szem általi láthatósággal kapcsolatos problémák miatt azonban a valódi „anatómiai repozíció” elméletileg nem létezik, és mindig vannak apró eltérések a „pozitív” vagy „negatív” repozíció felé. A sanghaji Yangpu Kórházban Zhang Shimin vezette kutatócsoport publikált egy tanulmányt (a konkrét hivatkozás elfelejtve, hálás lennék, ha valaki meg tudná adni), amely szerint az intertrochanterikus törések pozitív megtámasztása jobb funkcionális eredményeket eredményezhet az anatómiai repozícióhoz képest. Ezért ezt a tanulmányt figyelembe véve a műtét során erőfeszítéseket kell tenni a pozitív megtámasztás elérésére intertrochanterikus törések esetén, mind anteroposterior, mind laterális nézetben.
Közzététel ideje: 2024. január 19.
