A combcsont intertrochanterikus törései az idősek csípőtáji törésének 50%-át teszik ki.A konzervatív kezelés hajlamos olyan szövődményekre, mint a mélyvénás trombózis, tüdőembólia, nyomásfekély és tüdőfertőzések.Az egy éven belüli halálozási arány meghaladja a 20%-ot.Ezért azokban az esetekben, amikor a páciens fizikai állapota megengedi, a korai műtéti belső rögzítés az intertrochanterikus törések előnyben részesített kezelése.
Az intramedulláris köröm belső rögzítése jelenleg az arany standard az intertrochanterikus törések kezelésében.A PFNA belső rögzítését befolyásoló tényezőkről szóló tanulmányokban számos korábbi tanulmányban beszámoltak olyan tényezőkről, mint a PFNA köröm hossza, varus szöge és kialakítása.Azonban még mindig nem világos, hogy a fő köröm vastagsága befolyásolja-e a funkcionális eredményeket.Ennek megoldására külföldi tudósok azonos hosszúságú, de eltérő vastagságú intramedulláris körmöket használtak az intertrochanterikus törések rögzítésére idős (50 év feletti) egyéneknél, hogy összehasonlítsák, vannak-e különbségek a funkcionális eredmények között.
A vizsgálatban 191 egyoldali intertrochanteric törés esete szerepelt, mindegyiket PFNA-II belső rögzítéssel kezelték.Amikor a kisebbik trochanter eltört és levált, 200 mm-es rövid szöget használtak;amikor a kisebbik trochanter ép volt vagy nem vált le, 170 mm-es ultrarövid szöget használtak.A főszeg átmérője 9-12 mm között változott.A tanulmány főbb összehasonlításai a következő mutatókra összpontosítottak:
1. Kisebb trochanter szélesség, annak értékelésére, hogy a pozicionálás szabványos-e;
2. A fej-nyak fragmentum mediális kéregének és a distalis fragmentumnak a kapcsolata, a redukció minőségének értékelése;
3. Tip-Apex távolság (TAD);
4. Köröm-csatorna arány (NCR).Az NCR a főszeg átmérőjének és a velőcsatorna átmérőjének aránya a disztális rögzítőcsavar síkján.
A 191 érintett beteg között a főköröm hossza és átmérője alapján az esetek megoszlása az alábbi ábrán látható:
Az átlagos NCR 68,7% volt.Ezt az átlagot küszöbként használva az átlagosnál nagyobb NCR-t mutató esetek vastagabb főszeg átmérőjűnek számítottak, míg az átlagosnál kisebb NCR-es esetek vékonyabb főszeg átmérőjűnek számítottak.Ez a betegek besorolásához vezetett a vastag főköröm (90 eset) és a vékony főköröm (101 eset) csoportba.
Az eredmények azt mutatják, hogy nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a Thick Main Nail és a Thin Main Nail csoport között a Tip-Apex távolság, a Koval pontszám, a késleltetett gyógyulási sebesség, az újraműtétek gyakorisága és az ortopédiai szövődmények tekintetében.
Ehhez a tanulmányhoz hasonlóan 2021-ben megjelent egy cikk a "Journal of Orthopedic Trauma"-ban: [A cikk címe].
A vizsgálatban 168 idős (60 év feletti) beteg vett részt, akiknek intertrochanterikus törései voltak, és mindegyiküket cefalomeduláris körmökkel kezelték.A főszeg átmérője alapján a betegeket 10 mm-es és 10 mm-nél nagyobb átmérőjű csoportokra osztották.Az eredmények azt is jelezték, hogy a két csoport között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az újraműtétek arányában (akár általános, akár nem fertőző).A tanulmány szerzői szerint az időskorú betegeknél intertrochanterikus törés esetén elegendő egy 10 mm átmérőjű főszeg használata, és nincs szükség túlzott dörzsárazásra, mivel így is kedvező funkcionális eredmények érhetők el.
Feladás időpontja: 2024.02.23
