A combcsontok intertrochanterikus törései az időskorúak csípő -töréseinek 50% -át teszik ki. A konzervatív kezelés hajlamos olyan szövődményekre, mint a mélyvénás trombózis, a tüdőembólia, a nyomásfekélyek és a tüdőfertőzések. A halálozási arány egy éven belül meghaladja a 20%-ot. Ezért azokban az esetekben, amikor a beteg fizikai állapota lehetővé teszi, a korai műtéti belső rögzítés az intertrochanterikus törések előnyben részesített kezelése.
Az intramedullary köröm belső rögzítése jelenleg az arany standard az intertrochanterikus törések kezelésére. A PFNA belső rögzítését befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos tanulmányokban számos korábbi tanulmányban beszámoltak olyan tényezőkről, mint a PFNA körömhossz, a varus szög és a tervezés. Még mindig nem világos, hogy a fő köröm vastagsága befolyásolja -e a funkcionális eredményeket. Ennek kezelésére a külföldi tudósok azonos hosszúságú, de eltérő vastagságú intrameduláris körmöket használtak az intertrochanterikus törések rögzítéséhez idős egyéneknél (életkor), amelynek összehasonlítására törekszik, hogy vannak -e különbségek a funkcionális eredményekben.
A tanulmány 191 egyoldalú intertrochanterikus törés esetét tartalmazza, amelyeket PFNA-II belső rögzítéssel kezeltek. Amikor a kevesebb trochantert törötték és leválasztották, 200 mm -es rövid körömt használtunk; Amikor a kisebb trochanter ép volt, vagy nem volt leválasztva, 170 mm-es ultra-rövid köröm volt. A fő köröm átmérője 9-12 mm között volt. A tanulmány fő összehasonlítása a következő mutatókra összpontosított:
1. Kisebb trochanter szélessége annak felmérése érdekében, hogy a pozicionálás standard volt -e;
2. A fej-nyakú fragmentum medialis kéreg és a disztális fragmentum közötti kapcsolat a redukció minőségének értékelése érdekében;
3. Tip-apex távolság (TAD);
4.Nail-Canal arány (NCR). Az NCR a fő köröm átmérőjének és a medullary csatorna átmérőjének aránya a disztális reteszelő csavar síkján.
A közreműködő 191 beteg közül az esetek eloszlását a fő köröm hossza és átmérője alapján a következő ábra mutatja:
Az átlagos NCR 68,7%volt. Ezt az átlagot küszöbként használva az átlagnál nagyobb NCR -es eseteket vastagabb fő körömátmérőjűnek tekintették, míg az átlagnál kevesebb NCR -es eseteket vékonyabb fő körömátmérőjűnek tekintették. Ez vezetett a betegek vastag fő körömcsoportba (90 eset) és a vékony fő körömcsoportba (101 eset) osztályozáshoz.
Az eredmények azt mutatják, hogy a vastag fő körömcsoport és a vékony fő körömcsoport között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a tip-APEX távolság, a Koval pontszám, a késleltetett gyógyulási sebesség, az újbóli művelet és az ortopédiai szövődmények szempontjából.
A tanulmányhoz hasonlóan egy cikket tettek közzé a "Journal of Orthopedic Trauma" című cikkben 2021 -ben: [A cikk címe].
A vizsgálatban 168 idős beteg (60 éves korú) volt, intertrochanterikus törésekkel, mindegyik cephalomedullary körömmel kezelt. A fő köröm átmérője alapján a betegeket 10 mm -es csoportra osztottuk, és egy 10 mm -nél nagyobb átmérőjű csoportra osztottuk. Az eredmények azt is jelezték, hogy a két csoport között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az újbóli műtéti arányban (sem az általános vagy nem fertőző). A tanulmány szerzői azt sugallják, hogy az intertrochanterikus törésekkel rendelkező idős betegeknél a 10 mm -es átmérőjű fő köröm felhasználása elegendő, és nincs szükség túlzott mértékű rezidálásra, mivel ez továbbra is kedvező funkcionális eredményeket érhet el.
A postai idő: február-23-2024
