A kulcscsont törése ipsilaterális acromioclavicularis diszlokációval kombinálva viszonylag ritka sérülés a klinikai gyakorlatban.A sérülést követően a kulcscsont disztális fragmentuma viszonylag mozgékony, és az ezzel járó acromioclavicularis diszlokáció nem mutathat nyilvánvaló elmozdulást, így téves diagnózist tesz lehetővé.
Az ilyen típusú sérüléseknél jellemzően többféle sebészeti megközelítés létezik, beleértve a hosszú horgos lemezt, a kulcscsontlemez és a horoglemez kombinációját, valamint a kulcscsontlemezt a coracoid folyamathoz csavaros rögzítéssel kombinálva.Azonban a horoglemezek általában viszonylag rövidek a teljes hosszúságban, ami a proximális végén nem megfelelő rögzítéshez vezethet.A kulcscsontlemez és a horoglemez kombinációja feszültségkoncentrációt eredményezhet a találkozásnál, ami növeli a törés kockázatát.
A bal kulcscsont törése ipsilaterális acromioclavicularis diszlokációval kombinálva, horoglemez és kulcscsontlemez kombinációjával stabilizálva.
Erre válaszul néhány tudós egy módszert javasolt a kulcscsontlemez és a horgonycsavarok kombinációjának rögzítésére.A következő képen látható egy példa, amely egy olyan pácienst ábrázol, akinek tengelyközépi kulcscsonttörése és IV-es típusú acromioclavicularis ízületi diszlokációja társult:
Először egy kulcscsont-anatómiai lemezt használnak a kulcscsonttörés rögzítésére.Az elmozdult acromioclavicularis ízület csökkentése után két fém horgonycsavart helyezünk be a coracoid folyamatba.A horgonycsavarokhoz rögzített varratokat ezután átfűzik a kulcscsontlemez csavarnyílásain, és csomókat kötnek, amelyek rögzítik őket a kulcscsont előtt és mögött.Végül az acromioclavicularis és coracoclavicularis szalagokat közvetlenül varrják a varratok segítségével.
Az izolált kulcscsonttörés vagy izolált acromioclavicularis diszlokáció nagyon gyakori sérülés a klinikai gyakorlatban.A kulcscsonttörések az összes törések 2,6–4%-át teszik ki, míg az acromioclavicularis diszlokációk a lapockasérülések 12–35%-át teszik ki.A két sérülés kombinációja azonban viszonylag ritka.A meglévő irodalom nagy része esetleírásokból áll.A TightRope rendszer kulcscsontlemez-rögzítéssel együtt történő alkalmazása újszerű megközelítés lehet, de a kulcscsontlemez elhelyezése potenciálisan megzavarhatja a TightRope graft elhelyezését, ami megoldásra váró kihívást jelent.
Továbbá olyan esetekben, amikor a kombinált sérülések preoperatívan nem értékelhetők, a kulcscsonttörések értékelése során javasolt az acromioclavicularis ízület stabilitásának rutinszerű felmérése.Ez a megközelítés segít megelőzni az egyidejű diszlokációs sérülések figyelmen kívül hagyását.
Feladás időpontja: 2023. augusztus 17
