Hírek - Femorális lemez belső rögzítési eljárása

Kétféle műtéti módszer létezik, a lemezcsavarok és az intramedulláris csapok, az előbbibe az általános lemezcsavarok és az AO rendszerű kompressziós lemezcsavarok, az utóbbiba pedig a zárt és nyitott retrográd vagy retrográd csapok tartoznak.A választás az adott hely és a törés típusa alapján történik.
Az intramedulláris tűrögzítés előnye: kis expozíció, kisebb csíkozás, stabil rögzítés, nincs szükség külső rögzítésre, stb. Alkalmas középső 1/3, felső 1/3 combcsonttörésre, többszegmenses törésre, kóros törésre.Az alsó 1/3 törésnél a nagy velőüreg és a sok szivacsos csont miatt nehéz szabályozni az intramedulláris csap forgását, a rögzítés nem biztos, bár csavarokkal megerősíthető, de alkalmasabb acéllemez csavarokhoz.

I Nyitott belső rögzítés combcsontszár törésére intramedulláris körömmel
(1) Metszés: Oldalsó vagy hátsó laterális combcsontmetszést végeznek a törés helyének középpontjában, 10-12 cm hosszúsággal, átvágva a bőrt és a széles fasciát, és felfedve az oldalsó combizmot.
Az oldalsó bemetszés a nagyobb trochanter és a combcsont laterális condylusa közötti vonalon történik, a hátsó oldalsó metszés bőrmetszése pedig azonos vagy valamivel későbbi, azzal a fő különbséggel, hogy az oldalirányú metszés a vastus lateralis izmot kettéhasítja. , míg a hátsó oldalsó bemetszés a vastus lateralis izom hátsó szakaszába a vastus lateralis izomzaton keresztül lép be.（3.5.5.2-1, 3.5.5.2-2）.

Az anterolaterális bemetszést viszont az elülső felső csípőgerinctől a térdkalács külső széléig tartó vonalon keresztül hajtják végre, és az oldalsó combizmon és a rectus femoris izmon keresztül érik el, ami megsértheti a közbenső combizmot és ideget. elágazik az oldalsó combizomhoz és a rotator femoris externus artéria ágaihoz, ezért ritkán vagy egyáltalán nem használják (3.5.5.2-3. ábra).

(2) Expozíció: Vágja szét és húzza előre az oldalsó combizmot, majd a biceps femorisszal együtt lépje be, vagy vágja le közvetlenül az oldalsó combizmot, de a vérzés több.Vágja le a csonthártyát úgy, hogy feltárja a combcsonttörés felső és alsó törött végét, és tárja fel a kiterjedést a megfigyelhető és helyreállítható mértékben, a lágyrészeket pedig a lehető legkevesebbre csupaszítsa le.
(3) A belső rögzítés kijavítása: Húzza be az érintett végtagot, tegye ki a proximális törött végét, szúrja be a szilvavirágot vagy a V-alakú intramedulláris tűt, és próbálja megmérni, hogy megfelelő-e a tű vastagsága.Ha a velőüreg szűkül, a velőüreg-tágító segítségével az üreg megfelelően javítható és bővíthető, így elkerülhető, hogy a tű ne tudjon behatolni, és ne lehessen kihúzni.Rögzítse a proximális letört végét egy csonttartóval, szúrja be retrográdan az intramedulláris tűt, szúrja be a combcsontot a nagyobb trochanter felől, majd amikor a tű vége felnyomja a bőrt, készítsen egy kis 3 cm-es bemetszést a helyen, és folytassa a szúrást. az intramedulláris tűt, amíg a bőrön kívülre nem kerül.Az intramedulláris tűt kihúzzuk, átirányítjuk, a nagyobb trochanterből átvezetjük a foramenben, majd a keresztmetszet síkjához közel helyezzük be.A továbbfejlesztett intramedulláris tűknek kicsi, lekerekített végei vannak kihúzónyílásokkal.Ekkor nem kell kihúzni és irányt váltani, a tűt pedig ki lehet ütni, majd egyszer beütni.Alternatív megoldásként a tűt egy vezetőcsappal retrográdan is be lehet szúrni, és a nagyobb trochanterikus bemetszésen kívül szabaddá tenni, majd az intramedulláris tűt a velőüregbe szúrni.
A törés további helyreállítása.Az anatómiai igazítás a proximális intramedulláris csap emelőkarának használatával érhető el, a csontfeszítéssel, a vontatással és a törésfeltöltéssel együtt.A rögzítést egy csonttartóval érik el, majd az intramedulláris csapot úgy hajtják meg, hogy a tű kihúzó nyílása hátrafelé irányuljon, hogy megfeleljen a combcsont görbületének.A tű végének el kell érnie a törés disztális végének megfelelő részét, de nem a porcrétegen keresztül, és a tű végét 2 cm-rel a trochanteren kívül kell hagyni, hogy később el lehessen távolítani.（ábra 3.5.5.2-4).

A rögzítés után próbálja meg a végtag passzív mozgását, és figyelje meg az esetleges instabilitást.Ha szükséges a vastagabb intramedulláris tű cseréje, az eltávolítható és visszahelyezhető.Ha enyhe kilazulás és instabilitás tapasztalható, a rögzítés megerősítésére csavart lehet hozzáadni. (3.5.5.2-4. ábra).
A sebet végül kiöblítették és rétegesen lezárták.Külső forgásgátló gipszcsizma kerül fel.
II Lemezcsavaros belső rögzítés
Az acéllemez csavarokkal történő belső rögzítés a combszár minden részén alkalmazható, de az alsó 1/3 alkalmasabb erre a rögzítési módra a széles velőüreg miatt.Általános acéllemez vagy AO kompressziós acéllemez használható.Ez utóbbi szilárdabb és szilárdan rögzített külső rögzítés nélkül.Azonban egyikük sem kerülheti el a stresszelfedés szerepét, és megfelel az egyenlő erő elvének, amely fejlesztésre szorul.
Ennek a módszernek nagyobb a peelingtartománya, nagyobb a belső rögzítése, befolyásolja a gyógyulást, és vannak hiányosságai is.
Ha hiányoznak az intramedulláris csapok állapotai, a régi törés velőgörbülete vagy az átjárhatatlan nagy része és a törés alsó 1/3-a jobban alkalmazkodik.
(1) Oldalsó femorális vagy hátsó oldalirányú metszés.
(2)(2) A törés szabaddá tétele, és a körülményektől függően tányércsavarokkal kell beállítani és belülről rögzíteni.A lemezt az oldalirányú feszítőoldalra kell helyezni, a csavarok mindkét oldalon átmennek a kéregben, és a lemez hossza a törés helyén lévő csont átmérőjének 4-5-szöröse legyen.A lemez hossza a törött csont átmérőjének 4-8-szorosa.A combcsontban általában 6-8 lyukú lemezeket használnak.További csavarokkal rögzíthetők a nagyméretű, aprított csonttöredékek, és egyszerre nagy számú csontgraft helyezhető el az aprított törés mediális oldalán. (3.5.5.2-5. ábra).