Hírek - Combcsontlemez belső rögzítési eljárás

Kétféle sebészeti módszer létezik, a lemezcsavarok és az intramedulláris csapok. Az előbbibe beletartoznak az általános lemezcsavarok és az AO rendszerű kompressziós lemezcsavarok, míg az utóbbiba zárt és nyitott retrográd vagy retrográd csapok tartoznak. A választás a törés konkrét helyétől és típusától függ.
Az intramedulláris tűs rögzítés előnyei a kis expozíció, a kisebb leválások, a stabil rögzítés, a külső rögzítés hiánya stb. Alkalmas középső 1/3-os, felső 1/3-os combcsonttörések, többszegmenses törések és patológiás törések esetén. Az alsó 1/3-os törés esetén a nagy velőüreg és a sok szivacsos csont miatt nehéz a velőcsőcsap elfordulását szabályozni, és a rögzítés nem biztonságos, bár csavarokkal megerősíthető, de acéllemez csavarok alkalmasabbak.

I. Nyílt belső rögzítés combcsonttörés esetén intramedulláris szeggel
(1) Bemetszés: A törés helyén középen egy laterális vagy posterior laterális combcsont-bemetszést ejtenek, amelynek hossza 10-12 cm, átvágva a bőrt és a széles fasciát, feltárva az laterális combizmot.
Az oldalsó bemetszést a nagy trochanter és a combcsont laterális condylusának vonalán ejtik, a hátsó oldalsó bemetszés bőrbemetszése pedig megegyezik vagy kissé később történik, a fő különbség az, hogy az oldalsó bemetszés kettévágja a vastus lateralis izmot, míg a hátsó oldalsó bemetszés a vastus lateralis izmon keresztül a vastus lateralis izom hátsó intervallumába jut (3.5.5.2-1., 3.5.5.2-2. ábra).

Az anterolaterális bemetszést ezzel szemben az elülső felső csípőcsont gerincétől a térdkalács külső széléig vezető vonalon ejtik, és az oldalsó combizmon és a rectus femoris izmon keresztül közelítik meg, ami károsíthatja a közbenső combizmot és az oldalsó combizmohoz, valamint a rotator femoris externus artéria ágaihoz vezető idegágakat, ezért ritkán vagy soha nem használják (3.5.5.2-3. ábra).

(2) Feltárás: Válassza szét és húzza előre az oldalsó combizmot, és helyezze be a kétfejű combizommal megegyező távolságba, vagy közvetlenül vágja el és válassza szét az oldalsó combizmot, de a vérzés nagyobb mértékű. Vágja át a csonthártyát, hogy felfedje a combcsonttörés felső és alsó törött végeit, és fedje fel a területet olyan mértékben, amennyire az látható és helyreállítható, a lágy szöveteket a lehető legkisebbre távolítva el.
(3) A belső rögzítés helyreállítása: Az érintett végtagot adduktáljuk, szabaddá tesszük a proximális törött véget, behelyezzük a szilvavirág- vagy V-alakú intramedulláris tűt, és megpróbáljuk megmérni, hogy a tű vastagsága megfelelő-e. Ha a velőűr szűkülete van, a velőűr üregtágítójával megfelelően helyreállíthatjuk és kitágíthatjuk az üreget, megakadályozva, hogy a tű ne tudjon behatolni és kihúzódni. Rögzítsük a proximális törött véget egy csonttartóval, helyezzük be a velőűr tűt retrográd módon, szúrjuk be a combcsontot a nagy trochanter felől, és amikor a tű vége felnyomja a bőrt, ejtsünk egy kis, 3 cm-es bemetszést a helyén, és folytassuk a velőűr tű behelyezését, amíg a bőrön kívülre nem kerül. A velőűr tűt kihúzzuk, átirányítjuk, átvezetjük a nagy trochanter nyílásán, majd a keresztmetszet síkjához képest proximálisan behelyezzük. A továbbfejlesztett intramedulláris tűk kicsi, lekerekített végűek, amelyeken kihúzólyukak találhatók. Ekkor nincs szükség kihúzásra és irányváltásra, a tű egyszer ki-, majd beszúrható. Alternatív megoldásként a tű retrográd módon is behelyezhető egy vezetőtűvel, és a nagy trochanteres bemetszésen kívül szabaddá tehető, majd a velőűrbe helyezhető az intramedulláris tű.
A törés további helyreállítása. Az anatómiai beállítás a proximális intramedulláris tű emelőerejének, csontfeszítő forgatásnak, trakciónak és töréscsúcsnak az együttes alkalmazásával érhető el. A rögzítést csonttartóval érik el, majd az intramedulláris tűt úgy hajtják be, hogy a tű kihúzási lyuka hátrafelé mutasson, hogy illeszkedjen a combcsont görbületéhez. A tű végének el kell érnie a törés disztális végének megfelelő részét, de nem szabad áthatolnia a porcrétegen, és a tű végének 2 cm-rel a trochanteren kívül kell maradnia, hogy később el lehessen távolítani (3.5.5.2-4. ábra).

A rögzítés után próbálja meg a végtag passzív mozgatását, és figyelje meg az esetleges instabilitást. Ha szükséges a vastagabb intramedulláris tű cseréje, az eltávolítható és kicserélhető. Enyhe lazulás és instabilitás esetén csavar behelyezésével erősíthető a rögzítés (3.5.5.2-4. ábra).
A sebet végül kiöblítették és rétegesen zárták. Egy külső rotáció elleni gipszcipőt helyeztek fel.
II lemezcsavaros belső rögzítés
A combcsont minden részén alkalmazható acéllemezes csavarokkal történő belső rögzítés, de az alsó 1/3 a széles velőüreg miatt alkalmasabb erre a rögzítési típusra. Használható általános acéllemez vagy AO kompressziós acéllemez. Ez utóbbi szilárdabb és szilárdabban rögzíthető külső rögzítés nélkül. Azonban egyik sem tudja elkerülni a feszültségmaszkolás szerepét, és megfelel az egyenlő szilárdság elvének, amelyet javítani kell.
Ennek a módszernek nagyobb a hámlasztási tartománya, nagyobb a belső rögzítése, ami befolyásolja a gyógyulást, és vannak hiányosságai is.
Amikor hiányoznak az intramedulláris tűs állapotok, a régi törés medulláris görbülete vagy az áthatolhatatlan nagy része, és a törés alsó harmada jobban alkalmazkodik.
(1) Oldalsó combcsont- vagy hátulsó oldalsó bemetszés.
(2)(2) A törés szabaddá tétele, majd a körülményektől függően a törést belsőleg kell beállítani és rögzíteni lemezcsavarokkal. A lemezt a feszített oldalra kell helyezni, a csavaroknak mindkét oldalon át kell haladniuk a kérgen, és a lemez hosszának a törés helyén lévő csont átmérőjének 4-5-szörösének kell lennie. A lemez hossza a törött csont átmérőjének 4-8-szorosa. A combcsontban általában 6-8 lyukú lemezeket használnak. A nagy, aprított csontfragmensek további csavarokkal rögzíthetők, és nagyszámú csontátültetés helyezhető el egyszerre az aprított törés középső oldalán. (3.5.5.2-5. ábra)。