A disztális sípcsonti törések kezelési tervének kiválasztásakor a külső rögzítés ideiglenes rögzítésként alkalmazható súlyos lágyrész sérülésekkel járó törések esetén.
Javallatok:
„Kárkontroll” – jelentős lágyrészsérüléssel járó törések, például nyílt törések vagy jelentős lágyrészduzzanattal járó zárt törések ideiglenes rögzítése.
Kontaminált, fertőzött törések vagy súlyos lágyrészsérüléssel járó törések végleges kezelése.
Examin:
Lágyrész állapota: ①Nyílt seb; ②Súlyos lágyrész-zúzódás, lágyrész-duzzanat. Ellenőrizze a neurovaszkuláris állapotot, és gondosan dokumentálja azt.
Képalkotás: A sípcsont anteroposterior és laterális röntgenfelvételei, valamint a bokaízület anteroposterior, laterális és boka akupunktúrás vizsgálata. Ízületen belüli törés gyanúja esetén a sípcsontboltozat CT-vizsgálata szükséges.
Aanatomia:·
A külső rögzítőcsapok elhelyezésének anatómiai „biztonságos zónáját” a keresztmetszeti szintek szerint határozták meg.
A sípcsont proximális metafízise egy 220°-os elülső, ív alakú biztonsági zónát biztosít, ahová külső rögzítőcsapok helyezhetők el.
A sípcsont más részei anteromediális biztonságos tűbehelyezési területet biztosítanak 120°~140° tartományban.
Ssebészeti technika
Pozíció: A beteg hanyatt fekszik egy röntgensugárral áteresztő műtőasztalon, és az érintett végtag alá más dolgokat, például párnát vagy polcot helyeznek a pozíció megtartásának elősegítésére. A párna ipsilaterális csípő alá helyezése az érintett végtagot befelé forgatja túlzott kifelé rotáció nélkül.
Amegközelítés
A legtöbb esetben apró bemetszéseket ejtenek a sípcsonton, a sarokcsonton és az első lábközépcsontban a külső rögzítőcsapok behelyezéséhez.
A szárkapocscsont törései könnyebben rögzíthetők a tapintható laterális bőr alatti határ felől.
A sípcsont boltozatának ízületet érintő törései perkután rögzíthetők. Ha a lágyrészek állapota megengedi, és szükség esetén, a rögzítéshez hagyományos anterolaterális vagy mediális megközelítés alkalmazható. Ha a külső fixációt csak ideiglenes rögzítési intézkedésként alkalmazzák, a tűbehelyezési pontnak, ahová a külső rögzítőtűt tervezik behelyezni, messze kell lennie a végső szegrögzítési területtől, hogy elkerüljük a lágyrészek szennyeződését. A szárkapocscsont és az ízületen belüli töredékek korai rögzítése megkönnyíti a későbbi végleges rögzítést.
Óvintézkedések
Legyen óvatos a külső rögzítőtű nyomvonalával a műtéti terület későbbi végleges rögzítése során, mivel a szennyezett szövet elkerülhetetlenül posztoperatív szövődményekhez vezet. A jelentős lágyrészduzzanattal járó rendszeres anterolaterális vagy mediális megközelítések szintén súlyos szövődményeket okozhatnak a sebgyógyulásban.
Szárkapocscsont-törések repozíciója és rögzítése:
Amikor a lágyrészek állapota megengedi, először a szárkapocscsont töréseit kezelik. A szárkapocscsont törését az oldalsó szárkapocscsont-metszéssel redukálják és rögzítik, általában 3,5 mm-es hosszcsavarokkal és 3,5 mm-es l/3-as csőlemezzel, vagy 3,5 mm-es LCDC lemezzel és csavarokkal. Miután a szárkapocscsont anatómiai redukálása és rögzítése megtörtént, standardként használható a sípcsont hosszának helyreállítására és a sípcsonttörés rotációs deformitásának korrekciójára.
Óvintézkedések
A jelentős lágyrészduzzanat vagy a súlyos nyílt seb szintén megakadályozhatja a szárkapocscsont elsődleges rögzítését. Ügyeljen arra, hogy ne rögzítse a proximális szárkapocscsonti töréseket, és ne sértse meg a proximális felületes szárkapocscsonti ideget.
Sípcsonttörések: repozíció és belső rögzítés
A sípcsontboltozat intraartikuláris töréseit közvetlen látás alatt, a disztális sípcsont anterolaterális vagy mediális megközelítésével, vagy indirekt manuális fluoroszkópiával kell repozíciót végezni.
A rögzítőcsavar behajtásakor a törési töredéket először Kirschner-dróttal kell rögzíteni.
Az ízületen belüli törések korai helyreállítása és rögzítése minimálisan invazív technikákat és nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a másodlagos végleges rögzítésben. A kedvezőtlen lágyrész-állapotok, mint például a jelentős duzzanat vagy a súlyos lágyrész-károsodás, megakadályozhatják az ízületen belüli töredékek korai rögzítését.
Sípcsonttörések: transzartikuláris külső rögzítés
Keresztízületes külső rögzítő használható.
A második szakaszú definitív rögzítési módszer követelményeinek megfelelően két 5 mm-es félmenetes külső rögzítőcsapot helyeztek be perkután vagy kis bemetszéseken keresztül a sípcsont mediális vagy anterolaterális felszínén, a törés proximális végén.
Először tompán preparáljuk a csontfelszínig, majd védjük a környező szövetet egy lágyrészvédő hüvellyel, végül fúrjuk ki, menetfúrjuk, és hajtsuk át a csavart a hüvelyen.
A törés disztális végén található külső rögzítőcsapok elhelyezhetők a disztális sípcsont-fragmentumon, a sarokcsonton és az első lábközépcsonton, vagy a talus nyakán.
A transzkalkanális külső rögzítőcsapokat a kalkanális tuberosity-nál mediálisan laterálisan kell elhelyezni, hogy megakadályozzuk a mediális neurovaszkuláris struktúrák károsodását.
Az első lábközépcsont külső rögzítőcsapját az első lábközépcsont tövének anteromediális felszínére kell helyezni.
Néha egy külső rögzítőcsapot anterolaterálisan lehet elhelyezni a tarsalis sinus bemetszésen keresztül.
Ezután a disztális sípcsontot visszaállították, az erővonalat intraoperatív fluoroszkópiával beállították, és összeszerelték a külső rögzítőt.
A külső rögzítő beállításakor lazítsa meg az összekötő kapcsot, végezzen hosszirányú trakciót, és fluoroszkópia alatt finom manuális repozícióval állítsa be a törésfragmentum helyzetét. A kezelő ezután megtartja a pozíciót, miközben az asszisztens meghúzza az összekötő kapcsokat.
MAin pont
Ha a külső fixáció nem végleges kezelés, a műtét tervezése során a külső rögzítő tű nyomvonalát távol kell tartani a végleges rögzítési területtől, hogy ne szennyezze a későbbi műtéti területet. A külső fixáció stabilitása növelhető a rögzítőcsapok távolságának növelésével az egyes törési helyeken, a csapok átmérőjének növelésével, a rögzítőcsapok és az összekötő támaszok számának növelésével, rögzítési pontok hozzáadásával a bokaízületen keresztül, valamint a rögzítési sík növelésével vagy gyűrűs külső rögzítő alkalmazásával. Az elülső-hátsó és az oldalsó fázisokban biztosítani kell a megfelelő korrekciós beállítást.
Sípcsonttörések: nem-ízületi külső rögzítés
Néha lehetőség van egy olyan külső rögzítő alkalmazására, amely nem feszíti ki az ízületet. Ha a disztális tibiális fragmentum elég nagy ahhoz, hogy félmenetes külső rögzítőcsapok elférjenek benne, akkor egy egyszerű külső rögzítő használható. Kis metaphyseális törésfragmentumokkal rendelkező betegeknél egy hibrid külső rögzítő, amely egy proximális félmenetes külső rögzítőcsapból és egy disztális finom Kirschner-drótból áll, hasznos ideiglenes vagy végleges kezelési technikaként. Óvatosan kell eljárni a nem ízületi feszítőfelületű külső rögzítők használatakor lágyrész-szennyeződéssel járó törések esetén. A szennyezett szövet eltávolítása, a tűpálya debridementálása és a végtag gipszben történő rögzítése a megfelelő sebgyógyulásig általában szükséges, mielőtt a végleges rögzítés elvégezhető lenne.
Sichuan ChenAnHui Technology Co., Ltd.
Kapcsolat: Yoyo
WhatsApp: +8615682071283
Email: liuyaoyao@medtechcah.com
Közzététel ideje: 2023. február 10.
