A kulcscsonttörések a klinikai gyakorlatban a felső végtag leggyakoribb törései közé tartoznak, a kulcscsonttörések 82%-a középcsonttörés. A jelentős elmozdulás nélküli kulcscsonttörések többsége konzervatívan kezelhető nyolcas alakú kötszerekkel, míg a jelentős elmozdulással, közbeeső lágyrészekkel, érrendszeri vagy neurológiai kompromittálódás kockázatával, illetve magas funkcionális igényekkel járó törések lemezes belső rögzítést igényelhetnek. A kulcscsonttörések belső rögzítése utáni nem összeforrások aránya viszonylag alacsony, körülbelül 2,6%. A tünetekkel járó nem összeforrások jellemzően revíziós műtétet igényelnek, a fő megközelítés a szivacsos csontátültetés és a belső rögzítés kombinációja. Azonban a már nem összeforrások revízióján átesett betegeknél a visszatérő atrófiás nem összeforrások kezelése rendkívül kihívást jelent, és továbbra is dilemmát jelent mind az orvosok, mind a betegek számára.
A probléma megoldása érdekében a Xi'an Vöröskereszt Kórház professzora innovatív módon autológ csípőcsont-szerkezeti graftot alkalmazott autológ szivacsos csontgrafttal kombinálva a kulcscsonttörések reflexív, nem összenőtt állapotainak kezelésére sikertelen revíziós műtét után, kedvező eredményeket elérve. A kutatási eredményeket az "International Orthopaedics" folyóiratban tették közzé.
Sebészeti beavatkozás
A konkrét sebészeti beavatkozások az alábbi ábrán foglalhatók össze:
a: Távolítsa el az eredeti kulcscsont-rögzítést, távolítsa el a szklerotikus csontot és a rosthegedést a törés törött végén;
b: Műanyag kulcscsont rekonstrukciós lemezeket használtak, a kulcscsont általános stabilitásának megőrzése érdekében rögzítőcsavarokat helyeztek a belső és külső végekbe, és a kulcscsont törött végénél a kezelendő területen nem rögzítettek csavarokat.
c: A lemez rögzítése után fúrjon lyukakat Kirschler tűvel a törés törött vége mentén befelé és kifelé, amíg a lyukból vér nem szivárog (pirospaprika jel), ami jó csontos véráramlást jelez itt;
d: Ekkor folytassa az 5 mm-es fúrást belül és kívül, és fúrjon hosszanti lyukakat hátul, ami elősegíti a következő oszteotómiát;
e: Az eredeti fúrólyuk mentén végzett oszteotómia után mozgassa lefelé az alsó csontkérget, hogy csontvölgy maradjon;
f: A kétkéregű csípőcsontot a csontvájatba ültették, majd a felső kérget, a csípőtaréjat és az alsó kérget csavarokkal rögzítették; A csípőszivacsos csontot a törési résbe helyezték.
Tipikus
esetek:
▲ A beteg egy 42 éves férfi volt, akinek a bal kulcscsontjának középszakaszát trauma okozta töréssel sújtotta (a); Műtét után (b); Fix törés és csontnövekedés hiánya a műtét után 8 hónapon belül (c); Az első felújítás után (d); Acéllemez törése 7 hónappal a felújítás után és nem gyógyuló (e); A törés meggyógyult (h, i) a csípőkéreg strukturális csontátültetése (f, g) után.
A szerző tanulmányában összesen 12 refrakter csontösszenövés esetét vizsgálták, amelyek mindegyike csontgyógyulást eredményezett a műtét után, 2 betegnél szövődmények, 1 esetben vádli intermuszkuláris véna trombózis és 1 esetben csípőcsont eltávolítása utáni fájdalom jelentkezett.
A refrakter kulcscsont-összenövés hiánya nagyon nehéz probléma a klinikai gyakorlatban, amely súlyos pszichológiai terhet ró mind a betegekre, mind az orvosokra. Ez a módszer, a csípőcsont kortikális csontjának strukturális csontátültetésével és a szivacsos csontátültetéssel kombinálva, jó eredményeket ért el a csontgyógyulásban, és a hatékonyság pontos, ami referenciaként szolgálhat a klinikusok számára.
Közzététel ideje: 2024. márc. 23.
