A combcsont intertrochanterikus régiójának törései a csípőtáji törések 50%-át teszik ki, és ez a leggyakoribb töréstípus idős betegeknél. Az intramedulláris szegezés az intertrochanterikus törések sebészi kezelésének arany standardja. Az ortopéd sebészek között konszenzus van abban, hogy a „rövid hatást” hosszú vagy rövid szegek használatával kerüljék el, de jelenleg nincs konszenzus a hosszú és rövid szegek közötti választásban.
Elméletileg a rövid szegek lerövidíthetik a műtéti időt, csökkenthetik a vérveszteséget és elkerülhetik a felfúrást, míg a hosszú szegek jobb stabilitást biztosítanak. A szeg behelyezése során a hosszú szegek hosszának mérésére hagyományos módszer a behelyezett vezetőcsap mélységének mérése. Ez a módszer azonban általában nem túl pontos, és ha hosszeltérés van, a velőűrszeg cseréje nagyobb vérveszteséghez, a műtéti traumához és a műtéti idő meghosszabbításához vezethet. Ezért, ha a velőűrszeg szükséges hossza a műtét előtt felmérhető, a szeg behelyezésének célja egyetlen próbálkozással elérhető, elkerülve az intraoperatív kockázatokat.
Ennek a klinikai kihívásnak a megoldására külföldi tudósok egy intramedulláris szegcsomag-dobozt (Box) használtak a műtét előtti, átvilágítás alatti intramedulláris szeg hosszának felmérésére, amit „Box technikának” neveznek. A klinikai alkalmazás eredménye jó, amint az alábbiakban látható:
Először helyezze a beteget egy trakciós ágyra, és végezzen rutinszerű zárt repozíciót trakció alatt. A kielégítő repozíció elérése után vegye ki a bontatlan intramedulláris szeget (a csomagolódobozzal együtt), és helyezze a csomagolódobozt az érintett végtag combcsontja fölé:
Egy C-ívű átvilágítási gép segítségével a proximális pozíció referenciaként az intramedulláris szeg proximális végét a combnyak feletti kéreggel kell egy vonalba hozni, és az intramedulláris szeg belépési pontjának vetületére helyezni.
Miután a proximális pozíció megfelelő, tartsa meg a proximális pozíciót, majd nyomja a C-kart a disztális vég felé, és végezzen átvilágítást a térdízület valódi oldalnézetének eléréséhez. A disztális pozíció referenciaértéke a combcsont interkondiláris bevágása. Cserélje ki az intramedulláris szeget különböző hosszúságúakra, törekedve arra, hogy a femorális intramedulláris szeg disztális vége és a combcsont interkondiláris bevágása között az intramedulláris szeg átmérőjének 1-3-szorosán belüli távolság legyen. Ez az intramedulláris szeg megfelelő hosszát jelzi.
Ezenkívül a szerzők két olyan képalkotó jellemzőt írtak le, amelyek arra utalhatnak, hogy az intramedulláris szeg túl hosszú:
1. Az intramedulláris szeg disztális végét a patellofemorális ízületi felszín távoli 1/3-ába kell behelyezni (az alábbi képen a fehér vonalon belül).
2. Az intramedulláris szeg disztális végét a Blumensaat-vonal által alkotott háromszögbe illesztjük.
A szerzők ezt a módszert alkalmazták az intramedulláris szegek hosszának mérésére 21 betegnél, és 95,2%-os pontossági arányt találtak. Azonban a módszerrel kapcsolatban felmerülhet egy probléma: amikor az intramedulláris szeget lágy szövetekbe helyezik, a fluoroszkópia során nagyítási hatás jelentkezhet. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazott intramedulláris szeg tényleges hosszának valamivel rövidebbnek kell lennie, mint a műtét előtti mérés. A szerzők ezt a jelenséget elhízott betegeknél figyelték meg, és azt javasolták, hogy súlyosan elhízott betegeknél az intramedulláris szeg hosszát a mérés során mérsékelten rövidíteni kell, vagy biztosítani kell, hogy az intramedulláris szeg disztális vége és a combcsont intercondylaris bevágása közötti távolság az intramedulláris szeg átmérőjének 2-3 részén belül legyen.
Egyes országokban a velőűrszegeket egyenként csomagolhatják és elősterilizálhatják, de sok esetben a gyártók különböző hosszúságú velőűrszegeket kevernek össze és sterilizálnak együttesen. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy a sterilizálás előtt nem lehet felmérni a velőűrszeg hosszát. Ez a folyamat azonban a sterilizáló kendők felhelyezése után is elvégezhető.
Közzététel ideje: 2024. április 9.
