A disztális radius töréseinek értékelésére leggyakrabban használt képalkotó paraméterek közé tartozik a voláris dőlésszög (VTA), az ulnáris variancia és a radiális magasság. Ahogy a disztális radius anatómiájának ismerete egyre mélyebbé vált, további képalkotó paramétereket, például az anteroposterior távolságot (APD), a könnycsepp alakú szöget (TDA) és a fej-radius tengely távolságot (CARD) javasolták és alkalmazták a klinikai gyakorlatban.
A disztális radius töréseinek értékelésére gyakran használt képalkotó paraméterek a következők: a：VTA；b：APD；c：TDA；d：CARD＂
A legtöbb képalkotó paraméter alkalmas az ízületen kívüli disztális radius törésekre, mint például a radius magassága és az ulnaris varianciája. Egyes intraartikuláris törések, például a Barton-törések esetében azonban a hagyományos képalkotó paraméterek hiányosak lehetnek a sebészeti indikációk pontos meghatározásában és útmutatás nyújtásában. Általános vélekedés, hogy egyes intraartikuláris törések sebészeti indikációja szorosan összefügg az ízületi felszín elmozdulásával. Az intraartikuláris törések elmozdulásának mértékének felmérésére külföldi tudósok új mérési paramétert javasoltak: a TAD-ot (Tilt After Displacement - dőlés elmozdulás után), és ezt először a disztális tibiális elmozdulással járó posterior malleolus törések értékelésére jelentették.
A sípcsont disztális végén, a talus hátsó ficamával járó hátsó malleolus törés esetén az ízületi felszín három ívet alkot: az 1. ív a disztális sípcsont elülső ízületi felszíne, a 2. ív a hátsó malleolus töredék ízületi felszíne, a 3. ív pedig a talus teteje. Amikor a hátsó malleolus törés töredéke a talus hátsó ficamával jár, az elülső ízületi felszínen az 1. ív által alkotott kör középpontját T pontnak, a talus tetején pedig a 3. ív által alkotott kör középpontját A pontnak jelöljük. E két középpont közötti távolságot TAD-nak (Tilt After Displacement - elmozdulás utáni dőlés), és minél nagyobb az elmozdulás, annál nagyobb a TAD érték.
A sebészeti cél a 0 ATD (Tilt After Displacement, azaz dőlés a kimozdulás után) érték elérése, ami az ízületi felszín anatómiai redukcióját jelzi.
Hasonlóképpen, voláris Barton-törés esetén:
A részben elmozdult ízületi felszíni töredékek alkotják az 1. ívet.
A hold alakú felület a 2. ívként szolgál.
Az orsócsont háti oldala (normál csont törés nélkül) a 3. ívet jelöli.
Mindhárom ív körnek tekinthető. Mivel a hold alakú fasett és a volaris csontfragmentum együtt mozdul el, az 1. kör (sárga) középpontja megegyezik a 2. körrel (fehér). Az ACD (accentális középpont) a 3. kör középpontjától mért távolságot jelöli. A sebészeti cél az ACD 0-ra való visszaállítása, ami az anatómiai repozíciót jelzi.
A korábbi klinikai gyakorlatban széles körben elfogadott volt, hogy a törés standardja a 2 mm-nél kisebb ízületi felszíni elmozdulás. Ebben a vizsgálatban azonban a különböző képalkotó paraméterek ROC (Receiver Operating Characteristic) görbeelemzése azt mutatta, hogy az ACD-nek volt a legnagyobb a görbe alatti területe (AUC). Az ACD esetében 1,02 mm-es határértéket alkalmazva 100%-os érzékenységet és 80,95%-os specificitást mutatott. Ez arra utal, hogy a törésredukció folyamatában az ACD 1,02 mm-en belüli csökkentése ésszerűbb kritérium lehet.
mint a hagyományos, <2 mm-es hézagfelület-eltérés.
Az ACD értékes referenciaértékkel bír a koncentrikus ízületeket érintő intraartikuláris törések elmozdulásának mértékének felmérésében. A sípcsontplafond töréseinek és a disztális radius töréseinek korábban említett vizsgálata mellett az ACD a könyökcsonttörések értékelésére is alkalmazható. Ez hasznos eszközt biztosít a klinikai szakemberek számára a kezelési megközelítések kiválasztásához és a töréscsökkentés eredményeinek értékeléséhez.
Közzététel ideje: 2023. szeptember 18.
