A disztális radius törés a klinikai gyakorlatban az egyik leggyakoribb ízületi sérülés, amely enyhére és súlyosra osztható. Enyhén elmozdulásmentes törések esetén egyszerű rögzítés és megfelelő gyakorlatok alkalmazhatók a felépüléshez; súlyosan elmozdult törések esetén azonban manuális repozíciót, sínt vagy gipszrögzítést kell alkalmazni; az ízületi felszín nyilvánvaló és súlyos sérülésével járó töréseknél sebészeti kezelés szükséges.
1. RÉSZ
Miért hajlamos a disztális radius törésre?
Mivel az orsócsont disztális vége átmeneti pont a szivacsos csont és a tömör csont között, viszonylag gyenge. Amikor a beteg elesik és megérinti a talajt, az erő a felkarra hárul, az orsócsont disztális vége lesz az a pont, ahol a terhelés a leginkább koncentrálódik, ami törést eredményez. Ez a típusú törés gyakrabban fordul elő gyermekeknél, mivel a gyermekek csontjai viszonylag kicsik és nem elég erősek.
Amikor a csukló kinyújtott helyzetben sérül, a tenyér pedig megsérül és eltörik, azt kiterjesztett disztális radius törésnek (Colles) nevezzük, és ezeknek több mint 70%-a ilyen típusú. Amikor a csukló hajlított helyzetben sérül, a kézfej pedig megsérül, azt hajlított disztális radius törésnek nevezzük (Smith). Néhány tipikus csuklódeformitás hajlamos a disztális radius töréseket követően kialakulni, mint például az „ezüstvilla” deformitás, a „pisztolybajonett” deformitás stb.
2. RÉSZ
Hogyan kezelik a disztális radius töréseket?
1. Manipulatív repozíció + gipszrögzítés + egyedi Honghui hagyományos kínai orvoslás kenőcs alkalmazása
A disztális radius törések túlnyomó többségénél kielégítő eredmény érhető el precíz manuális repozícióval + gipszrögzítéssel + hagyományos kínai orvoslás alkalmazásával.
Az ortopéd sebészeknek a különböző törések típusaitól függően különböző rögzítési pozíciókat kell alkalmazniuk a repozíció után: Általánosságban elmondható, hogy a Colles-töréseket (extenziós típusú disztális radius törés) 5°-15°-os tenyérflexióban és maximális ulnáris eltérésben kell rögzíteni; Smith-féle törést (flexiós disztális radius törés) az alkar szupinációjában és a csukló dorzális flexiójában rögzítették. A dorzális Barton-törést (a disztális radius ízületi felszínének törése a csukló ficamával) a csuklóízület dorzális flexiójának és az alkar pronációjának helyzetében, a voláris Barton-törés rögzítését pedig a csuklóízület tenyérflexiójának és az alkar szupinációjának helyzetében végezték. Rendszeresen ellenőrizni kell a törés helyének megértése érdekében a DR-t, és időben be kell állítani a kis sínpántok feszességét a kis sín hatékony rögzítésének fenntartása érdekében.
2. Perkután tűs rögzítés
Egyes, rossz stabilitású betegeknél az egyszerű gipszrögzítés nem tudja hatékonyan fenntartani a törés pozícióját, ilyenkor általában perkután tűrögzítést alkalmaznak. Ez a kezelési terv különálló külső rögzítési módszerként is alkalmazható, és kombinálható gipsz- vagy külső rögzítőkonzolokkal, ami jelentősen növeli a törött vég stabilitását korlátozott trauma esetén, és egyszerű kezelhetőséggel, könnyű eltávolítással és a beteg érintett végtagjának működésére gyakorolt kisebb hatással rendelkezik.
3. Egyéb kezelési lehetőségek, mint például nyílt repozíció, lemezes belső fixáció stb.
Ez a fajta terv összetett töréstípusokkal és magas funkcionális igényekkel küzdő betegeknél alkalmazható. A kezelési alapelvek a törések anatómiai csökkentése, az elmozdult csontfragmensek megtámasztása és rögzítése, a csontdefektusok csontpótlása, valamint a korai segítségnyújtás. Funkcionális tevékenységek a sérülés előtti funkcionális állapot mielőbbi helyreállítása érdekében.
Általánosságban elmondható, hogy a disztális radius törések túlnyomó többségében kórházunk konzervatív kezelési módszereket alkalmaz, mint például a manuális repozíció + gipszrögzítés + az egyedülálló Honghui hagyományos kínai orvoslás gipszfelhelyezése stb., amelyekkel jó eredményeket lehet elérni.
3. RÉSZ
Óvintézkedések a disztális radius törés repozíciója után:
A. A disztális radius törések rögzítésekor figyeljen a szorosság mértékére. A rögzítés mértékének megfelelőnek kell lennie, se túl szoros, se túl laza. A túl szoros rögzítés befolyásolja a disztális végtag vérellátását, ami a disztális végtag súlyos ischaemiájához vezethet. Ha a rögzítés túl laza a rögzítés biztosításához, a csontok ismételt elmozdulása előfordulhat.
B. A törésrögzítés ideje alatt nem szükséges teljesen leállítani a tevékenységeket, de a megfelelő testmozgásra is oda kell figyelni. Miután a törést egy ideig rögzítették, alapvető csuklómozgásokat kell végezni. A betegeknek minden nap ragaszkodniuk kell az edzéshez, hogy biztosítsák a testmozgás hatását. Ezenkívül a rögzítőkkel rendelkező betegeknél a rögzítők feszessége a testmozgás intenzitásának megfelelően állítható.
C. A disztális radius törés rögzítése után figyeljen a disztális végtagok érzésére és a bőr színére. Ha a beteg rögzített területén a disztális végtagok hidegek és cianótikusak lesznek, az érzékelés romlik, és a tevékenységek súlyosan korlátozottak, meg kell fontolni, hogy a túl szoros rögzítés okozza-e, és időben vissza kell térni a kórházba a beállítás érdekében.
Közzététel ideje: 2022. dec. 23.
