A humerus big tuberosity törések gyakori vállsérülések a klinikai gyakorlatban, és gyakran vállízületi diszlokáció kíséri. A felkarcsont aprított és elmozdult, nagyobb tuberositású törése esetén a proximális humerus normál csontos anatómiájának helyreállítására és a vállkar rekonstrukciójára irányuló sebészeti kezelés a váll funkcionális helyreállításának alapja. Az elterjedt klinikai módszerek közé tartozik a humerus nagyobb tuberosity anatómiai lemezek, a proximális humerus anatómiai lemezek (PHILOS), a csavaros rögzítés vagy a horgonyvarrat feszítőszalaggal történő rögzítése.
A törés belső rögzítő kezelésében meglehetősen gyakori, hogy az eredetileg egyfajta törésre tervezett anatómiai lemezeket rugalmasan más törési helyekre helyezik fel. A példák közé tartozik az invertált disztális combcsont LISS lemez használata a proximális combcsonttörések kezelésére, valamint a metacarpalis lemezek használata a radiális fej vagy a sípcsont plató törésének rögzítésére. A Lishui Népi Kórház (a Wenzhoui Orvostudományi Egyetem hatodik társkórháza) orvosai a felkarcsont nagyobb tuberositású törése esetén figyelembe vették a calcanealis anatómiai lemez egyedülálló előnyeit a plaszticitás és a rögzítési stabilitás tekintetében, és a proximális humerusra alkalmazták, és hatékony eredményeket mutattak ki.
A képen különböző méretű calcanealis anatómiai lemezek láthatók. Ezek a lemezek nagy rugalmassággal és erős plaszticitással rendelkeznek, így csavarokkal biztonságosan rögzíthetők a csontfelülethez.
Tipikus esetkép:
A cikkben a szerző a calcanealis anatómiai lemezek hatékonyságát hasonlította össze a PHILOS rögzítéssel, kimutatva, hogy a calcanealis anatómiai lemez előnyei a vállízület funkcióinak helyreállításában, a műtéti metszés hosszában és a műtéti vérveszteségben. Az egyik típusú töréshez tervezett anatómiai lemezek használata más helyeken lévő törések kezelésére valójában szürke terület a klinikai gyakorlatban. Ha komplikációk lépnek fel, megkérdőjelezhető a belső rögzítés megválasztásának megfelelősége, amint azt a proximális combcsonttörések esetén elterjedt, de rövid ideig tartó fordított LISS lemezek alkalmazása is mutatja, ami jelentős számú rögzítési kudarchoz és kapcsolódó vitákhoz vezetett. Ezért az ebben a cikkben bemutatott belső rögzítési módszer klinikai orvosok referenciaként szolgál, és nem ajánlás.
Feladás időpontja: 2024. augusztus 26
