A felkarcsont nagy tuberosity törése gyakori vállsérülés a klinikai gyakorlatban, és gyakran vállízületi ficammal jár. Aprózott és elmozdult felkarcsont nagy tuberosity törések esetén a proximális felkarcsont normális csontos anatómiájának helyreállítására és a váll emelőkarjának rekonstrukciójára irányuló sebészeti beavatkozás képezi a váll funkcionális felépülésének alapját. A gyakori klinikai módszerek közé tartozik a felkarcsont nagy tuberosity anatómiai lemezek, a proximális felkarcsont anatómiai lemezek (PHILOS), a csavaros rögzítés vagy a feszítőszalaggal történő horgonyvarratos rögzítés.
A törések belső rögzítésének kezelésében meglehetősen gyakori, hogy eredetileg egy adott töréstípushoz tervezett anatómiai lemezeket rugalmasan alkalmaznak más törési helyeken. Ilyen például egy invertált disztális femorális LISS-lemez használata a proximális combcsonttörések kezelésére, valamint a metacarpalis lemezek használata a radiális fej vagy a sípcsont platójának töréseinek rögzítésére. A felkarcsont nagy tuberkulózisának törései esetén a Lishui Népi Kórház (a Wenzhoui Orvostudományi Egyetem Hatodik Kapcsolódó Kórháza) orvosai figyelembe vették a calcaneális anatómiai lemez egyedi előnyeit a plaszticitás és a rögzítési stabilitás szempontjából, és a proximális felkarcsontra alkalmazták, a beszámolók szerint hatékony eredményekkel.
A képen különböző méretű sarokcsont anatómiai lemezek láthatók. Ezek a lemezek nagyfokú rugalmassággal és erős képlékenységgel rendelkeznek, így csavarokkal biztonságosan rögzíthetők a csontfelszínhez.
Tipikus esetkép:
A cikkben a szerző összehasonlította a kalkán anatómiai lemezek hatékonyságát a PHILOS rögzítéssel, kimutatva, hogy a kalkán anatómiai lemez előnyökkel jár a vállízület funkciójának helyreállításában, a sebészeti bemetszés hosszában és a sebészeti vérveszteségben. Az egyik típusú törésre tervezett anatómiai lemezek más helyeken lévő törések kezelésére való alkalmazása valójában szürke zóna a klinikai gyakorlatban. Ha szövődmények merülnek fel, a belső rögzítés választásának megfelelősége megkérdőjelezhető, amint azt a proximális combcsonttörések esetén széles körben elterjedt, mégis rövid távú invertált LISS lemezek használata is mutatja, ami jelentős számú rögzítési hibához és kapcsolódó vitához vezetett. Ezért a cikkben bemutatott belső rögzítési módszer a klinikai orvosok számára referenciaként szolgál, és nem ajánlás.
Közzététel ideje: 2024. augusztus 26.
