A térdkalács szilánkos törése egy nehéz klinikai probléma. A nehézség abban rejlik, hogyan lehet azt csökkenteni, hogyan lehet összeilleszteni egy teljes ízületi felszínné, valamint hogyan kell rögzíteni és fenntartani a rögzítést. Jelenleg számos belső rögzítési módszer létezik a térdkalács szilánkos törésére, beleértve a Kirschner-drótos feszítőszalagos rögzítést, a kanülált szeges feszítőszalagos rögzítést, a drótkeresztes rögzítést, a térdkalácskarmokat stb. Minél több kezelési lehetőség van, annál hatékonyabbak vagy alkalmazhatóbbak a különböző kezelési módok. A törésmintázat nem a vártnak felelt meg.
Ezenkívül a különféle fém belső rögzítések jelenléte és a térdkalács felszíni anatómiai szerkezete miatt számos szövődmény merül fel a műtét utáni belső rögzítéssel kapcsolatban, beleértve az implantátum irritációját, a K-drót kihúzódását, a drót törését stb., amelyek nem ritkák a klinikai gyakorlatban. Ennek érdekében külföldi tudósok egy olyan technológiát javasoltak, amely nem felszívódó varratokat és hálós varratokat használ, az úgynevezett „pókháló technológiát”, és jó klinikai eredményeket értek el.
A varrás módszerét a következőképpen szemléltetjük (balról jobbra, a felső sortól az alsó sorig):
Először is, miután a törést visszaállították, a környező térdkalácsínt szakaszosan összevarrják a térdkalács körül, hogy a térdkalács előtt több laza félgyűrűs struktúrát hozzanak létre, majd varratokkal minden laza gyűrűs struktúrát gyűrűvé fűznek és csomót kötnek rá.
A térdkalácsín körüli varratokat meghúzzák és megcsomózzák, majd két átlós varrattal keresztbe varrnak és megcsomózzák a térdkalácsot, végül a varratokat egy hétig hurkolják a térdkalács köré.
Amikor a térdízület hajlított és kinyújtott állapotban van, látható, hogy a törés szilárdan rögzült, és az ízületi felszín lapos:
Gyógyulási folyamat és funkcionális állapot tipikus esetekben:
Bár ez a módszer jó klinikai eredményeket ért el a kutatásokban, a jelenlegi körülmények között az erős fémimplantátumok alkalmazása továbbra is az elsődleges választás lehet a hazai orvosok számára, sőt akár a műtét utáni gipszrögzítést is segítheti a törések elősegítése és a belső rögzítés elkerülése érdekében. A kudarc az elsődleges cél; a funkcionális kimenetel és a térd merevsége másodlagos szempontok lehetnek.
Ez a sebészeti beavatkozás mértékkel alkalmazható egyes kiválasztott, megfelelő betegeknél, és rutinszerű használatra nem ajánlott. Ossza meg ezt a technikai módszert referenciaként a klinikusok számára.
Közzététel ideje: 2024. május 6.
