Törés után a csont és a környező szövetek károsodnak, és a sérülés mértékétől függően eltérő kezelési elvek és módszerek léteznek. Minden törés kezelése előtt elengedhetetlen a sérülés kiterjedésének meghatározása.
Lágyrész sérülések
I. Osztályozás
Zárt törések
A lágyrészsérüléseket enyhétől súlyosig osztályozzák, általában a Tscherne-módszerrel (1. ábra).
0. fokozatú sérülés: Enyhe lágyrészsérülés
1. fokozatú sérülés: a törés helyét borító lágy szövetek felületi kopása vagy zúzódása
2. fokozatú sérülés: jelentős izomzúzódás vagy szennyezett bőrzúzódás, vagy mindkettő
3. fokozatú sérülés: Súlyos lágyrészsérülés súlyos elmozdulással, zúzódással, rekeszszindrómával vagy érrendszeri sérüléssel
1. ábra: Tscherne osztályozás
Nyílt törés
Mivel a törés kommunikál a külvilággal, a lágyrészkárosodás mértéke összefügg a végtag által a trauma során tapasztalt energia mennyiségével, és általában a Gustilo-osztályozást használják (2. ábra).
2. ábra：Gustilo osztályozás
I. típus: Tiszta seb hossza < 1 cm, kis izomkárosodás, nincs nyilvánvaló csonthártya-hámlás II. típus: seb hossza > 1 cm, nincs nyilvánvaló lágyrészkárosodás, lebenyképződés vagy avulziós sérülés
III. típus: A sebek köre magában foglalja a bőrt, az izmot, a csonthártyát és a csontot, kiterjedtebb traumával, beleértve a speciális lőtt sebeket és a mezőgazdasági sérüléseket.
IIIa típus: Kiterjedt szennyeződés és/vagy mély lágyrész-léziók jelenléte, a lágyrészek megfelelő csont- és neurovaszkuláris struktúrákkal fedettek
IIIb típus: kiterjedt lágyrészkárosodás esetén, a kezelés során rotációs vagy szabad izomáttétekre van szükség a lefedettség eléréséhez
IIIc típus: Nyílt törések érkárosodással, amelyek manuális helyreállítást igényelnek. A Gustilo-besorolás az idő múlásával fokozatosan romlik, a helyreállítás során a sérülés fokozatának változásai figyelhetők meg.
II. Sérüléskezelés
A sebgyógyuláshoz oxigénellátás, sejtes mechanizmusok aktiválása, a sebek megtisztítása a szennyezett és nekrotikus szövetektől szükséges. A gyógyulásnak négy fő szakasza van: koaguláció (perc); gyulladásos fázis (órák); granulációs szöveti szakasz (napok számlálása); hegszövet-képződési időszak (hetek).
A kezelés szakaszai
Akut fázis:seböblítés, sebtisztítás, csontrekonstrukció és a mozgástartomány helyreállítása
(1) Értékelje a lágyrész-sérülés és a kapcsolódó neurovaszkuláris sérülés mértékét
(2) Nagy mennyiségű izotóniás folyadékot használjon pulzáló öblítéshez a műtőben az elhalt szövetek és idegen testek eltávolítására
(3) 24–48 óránként sebtisztítást végeznek, hogy eltávolítsák az összes idegen testet és nekrotikus szövetet a sebből, amíg a seb zárható vagy teljesen be nem fedhető. (4) A nyílt sebet megfelelően kiterjesztik, a mély szöveteket teljesen szabaddá teszik, és hatékony értékelést és sebtisztítást végeznek.
(5) A szabad törésvéget visszahúzzák a sebbe; Egy kis, deaktivált kéregállományt eltávolítanak a csontvelő üregének vizsgálata és tisztítása érdekében.
Újjáépítés:a trauma következményeinek kezelése (késleltetett egyesülés, nem egyesülés, deformitás, fertőzés)
Lábadozás:A beteg pszichológiai, szociális és foglalkozási regressziója
A sebzárás és a sebfedés típusa
A korai sebzárás vagy befedés (3-5 nap) kielégítő kezelési eredményeket hozhat: (1) elsődleges zárás
(2) késleltetett lezárás
(3) másodlagos lezárás
(4)közepesen vastag lebenyátültetés
(5) akaratlagos lebeny (szomszédos digitális lebeny)
(6) érrendszeri pedikulum lebeny (gastrocnemius lebeny)
(7) szabad fedél (3. ábra)
3. ábra: Gyakran láthatók a szabad transzplantációk részleges nézetei.
Csontkárosodás
I. Törésvonal iránya
Keresztirányú: Húzás okozta keresztirányú törés terhelési mintázata
ferdén: átlós törés okozta nyomás terhelési módja
Spirál: Spirális törés okozta torziós törés terhelési mintázata
II. Törések
Törések, töréstípusok stb. szerinti osztályozás (4. ábra)
A szilánkos törések olyan törések, amelyekben 3 vagy több élő csontdarab található, és általában nagy energiájú sérülés következtében alakulnak ki.
A patológiás törésvonal-törés a korábbi betegség csontkárosodásának területén fordul elő, beleértve: primer csontdaganatot, csontáttéteket, csontritkulást, metabolikus csontbetegséget stb.
A hiányos törések nem törnek különálló csontdarabokra
Szegmentális törések disztális, középső és proximális törési töredékekkel. A középső szegmenst a vérellátás zavara érinti, általában nagy energiájú sérülés következtében, ami a lágyszövetek csontról való leválását okozza, ami problémákat okoz a csontgyógyulásban.
Csontdefektusokkal járó törések, csontfragmensekkel járó nyílt törések, vagy trauma által inaktív, műtétre szoruló törések, illetve súlyos, csontdefektusokat okozó apródtörések.
A pillangócsont-fragmentumok okozta törések hasonlóak a szegmentális törésekhez, mivel nem érintik a csont teljes keresztmetszetét, és általában hajlítóerő következményei.
A stressztöréseket ismételt terhelések okozzák, és gyakran a sarokcsontban és a sípcsonton fordulnak elő.
Az avulziós törések a csont beillesztési pontjának törését okozzák, amikor egy ín vagy szalag megnyúlik.
A kompressziós törések olyan törések, amelyek során a csontdarabokat általában axiális terhelések nyomják össze.
4. ábra: A törések osztályozása
III. A törésgyógyulást befolyásoló tényezők
Biológiai tényezők: életkor, metabolikus csontbetegség, alapbetegség, funkcionális szint, tápláltsági állapot, neurológiai funkció, érkárosodás, hormonok, növekedési faktorok, lágyrész tok egészségi állapota, sterilitás mértéke (nyílt törés), dohányzás, gyógyszerszedés, helyi patológia, traumás energiaszint, csonttípus, csontdefektus mértéke, mechanikai tényezők, lágyrész csonthoz való tapadásának mértéke, stabilitás, anatómiai szerkezet, traumás energiaszint, csontdefektus mértéke.
IV. A kezelés módjai
A nem sebészeti kezelést alacsony energiájú sérülésekkel küzdő, vagy szisztémás vagy lokális tényezők miatt operálhatatlan betegeknél javallják.
Csökkentés: a végtag hossztengelye mentén történő vontatás, törésszétválás.
A törés mindkét végén ismét fogszabályozó rögzítés: a redukált csont rögzítése külső rögzítéssel, beleértve a hárompontos rögzítési technikát is.
Csőszerű csont folyamatos kompressziós rögzítési technikája trakció: a redukció egyik módja, beleértve a bőrtrakciót, a csonttrakciót.
Sebészeti kezelés
(1) A külső rögzítés nyílt törések, súlyos lágyrésztraumával járó zárt törések és fertőzéssel járó törések esetén alkalmazható (5. ábra)
5. ábra: Külső rögzítési eljárás
(2) A belső rögzítés más típusú törésekre is alkalmazható, és az AO-elvet követi (1. táblázat).
1. táblázat: Az AO alakulása a törésterápiában
A törésközi töredékek kompressziós rögzítést igényelnek, beleértve a statikus kompressziót (kompressziós csavarok), a dinamikus kompressziót (nem reteszelő intramedulláris szegek), a sínezést (a belső tárgy és a csont között csúszás) és az áthidaló rögzítést (belső anyag áthidalja az aprított területet).
(4) Közvetett csökkentés:
A trakciós technológiát a töréses aprított területen alkalmazzák, hogy a lágy szövetek feszültségén keresztül csökkentsék a fragmentumot, és a trakciós erőt a combcsont trakciós eszközéből, a külső rögzítőből, az AO ízületi feszítő eszközből vagy a lamina nyitóból származtatják.
V. A kezelés szakaszai
A törésgyógyulás biokémiai folyamata szerint négy szakaszra oszlik (2. táblázat). Ugyanakkor a biokémiai folyamattal kombinálva a töréskezelés is három szakaszra oszlik, ami elősegíti a biokémiai folyamat befejeződését és a törés gyógyulását (6. ábra).
2. táblázat: A törésgyógyulás életciklusa
6. ábra: Az egerek törésgyógyulásának sematikus ábrázolása
Gyulladásos fázis
A törés helyéről és a környező lágszövetekből vérzés keletkezik, a törött végén fibrovaszkuláris szövet alakul ki, és az osteoblastok és fibroblastok proliferációnak indulnak.
Állásidő
Az eredeti kalluszreakció 2 héten belül következik be, a porcváz kialakulásával, amelyet az endokondrális csontosodáson keresztül kalluszképződés követ, és a törésgyógyulás minden specifikus formája összefügg a kezelési móddal.
Átépítés
A helyreállítási folyamat során a kialakult fonott csontot lamelláris csont váltja fel, és a velőűrt újra kanalizálják, jelezve a törésjavítás befejeződését.
Komplikáció
A késleltetett összenövés főként abban nyilvánul meg, hogy a törés nem gyógyul meg a várt időn belül, de még rendelkezik bizonyos biológiai aktivitással, és a késleltetett összenövés okai változatosak, amelyek összefüggenek a törésgyógyulást befolyásoló tényezőkkel.
A nem egyesülés klinikai vagy radiológiai gyógyulási bizonyíték nélküli törésként jelentkezik, és a főbb megvalósítási módok a következők:
(1) Atrófiás csontegyesülés hiánya az érhálózat hiánya és a biológiai gyógyulási képesség hiánya miatt, ami jellemzően a csont törött végének szűkületeként és erek hiányaként jelentkezik, és a kezelési folyamat a helyi biológiai aktivitás stimulálását igényli (csontátültetés vagy csontkortikális reszekció és csonttranszport).
(2) A hipertrófiás nonunió átmeneti vaszkularizációval és biológiai képességgel rendelkezik, de hiányzik belőle a mechanikai stabilitás, ami jellemzően a törés törött végének túlnövekedéseként nyilvánul meg, és a kezelésnek növelnie kell a mechanikai stabilitást (csontlemez és csavarrögzítés).
(3) A disztrófiás nonunió vérellátása megfelelő, de kalluszképződés szinte nincs, és a törés repozícióját a törés törött végének elégtelen elmozdulása és repozíciója miatt újra kell végezni.
(4) Krónikus fertőzéssel járó fertőző nemegyesülés esetén a kezelésnek először a fertőzés gócpontját kell eltávolítania, majd elő kell segítenie a törésgyógyulást. A csontfertőzéses osteomyelitis egy csont- és csontfertőzéses betegség, amely lehet nyílt sebek közvetlen fertőzése vagy vér útján terjedő kórokozó fertőzés, és a kezelés előtt azonosítani kell a fertőzött mikroorganizmusokat és kórokozókat.
A komplex regionális fájdalom szindrómát fájdalom, hiperesztézia, végtagallergia, szabálytalan helyi véráramlás, izzadás és ödéma jellemzi, beleértve az autonóm idegrendszer rendellenességeit is. Általában trauma és műtét után jelentkezik, és korán felismerik és kezelik, szükség esetén szimpatikus idegblokáddal.
• A heterotóp csontosodás (HO) gyakori trauma vagy műtét után, és gyakoribb a könyök-, csípő- és combízületben, és az orális biszfoszfonátok a tünetek megjelenése után gátolhatják a csontmineralizációt.
• A periofízis rekeszben a nyomás egy bizonyos szintig megnő, ami rontja a belső perfúziót.
• A neurovaszkuláris sérülésnek különböző anatómiai elhelyezkedése miatt különböző okai vannak a neurovaszkuláris sérülésnek.
• Avaszkuláris nekrózis fordul elő az elégtelen vérellátású területeken. Pontosabban, lásd a sérülést és az anatómiai helyet stb., és visszafordíthatatlan károsodás következik be.
Közzététel ideje: 2024. dec. 31.
