A műtéti beteggel és a helyszínnel kapcsolatos hibák súlyosak és megelőzhetők. Az Egészségügyi Szervezetek Akkreditációs Közös Bizottsága szerint az ortopédiai/gyermekgyógyászati műtétek akár 41%-ában is elkövethetők ilyen hibák. Gerincsebészet esetén a műtéti helyszín hibája akkor fordul elő, ha egy csigolyaszegmens vagy lateralizáció helytelen. Amellett, hogy a szegmentális hibák nem kezelik a beteg tüneteit és patológiáját, új orvosi problémákhoz vezethetnek, mint például a felgyorsult porckorongsérv-degeneráció vagy a gerinc instabilitása egyébként tünetmentes vagy normális szegmensekben.
A gerincsebészetben előforduló szegmentális hibákhoz jogi kérdések is kapcsolódnak, és a nyilvánosság, a kormányzati szervek, a kórházak és a sebésztársaságok zéró toleranciát tanúsítanak az ilyen hibákkal szemben. Számos gerincműtétet, mint például a porckorong eltávolítása, a fúzió, a laminektómiás dekompresszió és a kyphoplasztika, hátulról végeznek, és a megfelelő pozicionálás fontos. A jelenlegi képalkotó technológiák ellenére a szegmentális hibák továbbra is előfordulnak, az irodalomban 0,032% és 15% közötti előfordulási arányról számolnak be. Nincs arra vonatkozó következtetés, hogy melyik lokalizációs módszer a legpontosabb.
Az egyesült államokbeli Mount Sinai Orvostudományi Egyetem Ortopédiai Sebészeti Tanszékének tudósai egy online kérdőíves tanulmányt végeztek, amely arra utal, hogy a gerincsebészek túlnyomó többsége csak néhány lokalizációs módszert alkalmaz, és hogy a hibák szokásos okainak tisztázása hatékony lehet a sebészeti szegmentális hibák csökkentésében. A tanulmányt e-mailben küldött kérdőív segítségével végezték. A tanulmányt az Észak-amerikai Gerinc Társaság tagjainak (köztük ortopéd sebészeknek és idegsebészeknek) küldött kérdőívre mutató e-mailes link segítségével végezték. A kérdőívet az Észak-amerikai Gerinc Társaság ajánlásának megfelelően csak egyszer küldték ki. Összesen 2338 orvos kapta meg, 532-en nyitották meg a linket, és 173-an (7,4%-os válaszadási arány) töltötték ki a kérdőívet. A kitöltőknek 72%-a ortopéd sebész, 28%-a idegsebész, 73%-a pedig gyakornok gerincorvos volt.
A kérdőív összesen 8 kérdésből állt (1. ábra), amelyek a lokalizáció leggyakrabban használt módszereit (anatómiai tereptárgyak és képalkotó lokalizáció), a sebészeti szegmentális hibák előfordulását, valamint a lokalizációs módszerek és a szegmentális hibák közötti összefüggést ölelték fel. A kérdőívet nem tesztelték vagy validálták előzetesen. A kérdőív több válaszlehetőséget is lehetővé tesz.
1. ábra Nyolc kérdés a kérdőívből. Az eredmények azt mutatták, hogy az intraoperatív fluoroszkópia volt a leggyakrabban használt lokalizációs módszer a hátsó háti és ágyéki gerinc műtéteinél (89%, illetve 86%), ezt követte a röntgenfelvétel (54%, illetve 58%). 76 orvos választotta a két lokalizációs módszer kombinációját. A tövisnyúlványok és a hozzájuk tartozó kocsányok voltak a leggyakrabban használt anatómiai tereptárgyak a háti és ágyéki gerinc műtéteinél (67%, illetve 59%), ezt követték a tövisnyúlványok (49%, illetve 52%) (2. ábra). Az orvosok 68%-a elismerte, hogy szegmentális lokalizációs hibákat vétett a praxisa során, amelyek közül néhányat intraoperatívan korrigáltak (3. ábra).
2. ábra. Alkalmazott képalkotó és anatómiai tereptárgyak lokalizációs módszerei.
3. ábra. Orvos és a sebészeti szegmenshibák intraoperatív korrekciója.
Lokalizációs hibák esetén ezen orvosok 56%-a preoperatív röntgenfelvételt, 44%-a pedig intraoperatív átvilágítást használt. A preoperatív pozicionálási hibák szokásos okai az ismert referenciapont vizualizálásának elmulasztása voltak (pl. a keresztcsonti gerinc nem szerepelt az MRI-felvételen), anatómiai variációk (ágyéki elmozdulású csigolyák vagy 13 gyökű bordák), valamint a beteg fizikai állapotából adódó szegmentális kétértelműségek (szuboptimális röntgenkép-megjelenítés). Az intraoperatív pozicionálási hibák gyakori okai közé tartozik a nem megfelelő kommunikáció a fluoroszkópossal, a pozicionálás utáni újrapozícionálás sikertelensége (a pozicionáló tű elmozdulása átvilágítás után), valamint a pozicionálás során helytelen referenciapontok (ágyéki 3/4-ed részben a bordáktól lefelé) (4. ábra).
4. ábra A preoperatív és intraoperatív lokalizációs hibák okai.
A fenti eredmények azt mutatják, hogy bár számos lokalizációs módszer létezik, a sebészek túlnyomó többsége csak néhányat alkalmaz ezek közül. Bár a sebészeti szegmentális hibák ritkák, ideális esetben hiányoznak. Nincs standard módszer ezen hibák kiküszöbölésére; azonban a pozicionálás elvégzésére fordított idő és a pozicionálási hibák szokásos okainak azonosítása segíthet csökkenteni a sebészeti szegmentális hibák előfordulását a thoracolumbalis gerincben.
Közzététel ideje: 2024. július 24.
