A sebészi beteg és a sebészeti hely hibái súlyosak és megelőzhetők. Az Egészségügyi Szervezetek Akkreditációs Vegyes Bizottsága szerint az ortopédiai/gyermekgyógyászati műtétek akár 41%-ában is előfordulhatnak ilyen hibák. Gerincműtét esetén a műtéti hely hiba akkor fordul elő, ha egy csigolyaszegmens vagy lateralizáció nem megfelelő. Amellett, hogy nem sikerül kezelni a beteg tüneteit és patológiáját, a szegmentális hibák új egészségügyi problémákhoz vezethetnek, mint például a felgyorsult porckorongdegeneráció vagy a gerinc instabilitása az egyébként tünetmentes vagy normál szegmensekben.
A gerincsebészet szegmentális hibáihoz jogi problémák is társulnak, és a nyilvánosság, a kormányzati szervek, a kórházak és a sebésztársaságok zéró toleranciával rendelkeznek az ilyen hibákkal szemben. Számos gerincműtétet, mint például a discectomiát, a fúziót, a laminectomiás dekompressziót és a kyphoplasztikát posterior megközelítéssel végzik, és fontos a megfelelő pozicionálás. A jelenlegi képalkotó technológia ellenére továbbra is előfordulnak szegmentális hibák, amelyek előfordulási aránya 0,032% és 15% között van a szakirodalomban. Nincs következtetés arra vonatkozóan, hogy melyik lokalizációs módszer a legpontosabb.
Az egyesült államokbeli Mount Sinai School of Medicine Ortopédiai Sebészeti Osztályának tudósai online kérdőíves vizsgálatot végeztek, amely azt sugallja, hogy a gerincsebészek túlnyomó többsége csak néhány lokalizációs módszert alkalmaz, és a hibák szokásos okainak tisztázása hatékony lehet a sebészeti szegmentális hibák csökkentésére, a Spine J folyóiratban 2014 májusában megjelent cikkben. A vizsgálatot e-mailben elküldött kérdőív segítségével végezték. A vizsgálatot az Észak-Amerikai Gerinc Társaság tagjainak (beleértve az ortopéd és idegsebészek) elküldött kérdőívre mutató e-mailben elküldött link segítségével végezték. A kérdőívet csak egyszer küldték ki, az Észak-Amerikai Gerinc Társaság ajánlásának megfelelően. Összesen 2338 orvos kapta meg, 532-en nyitották meg a linket, és 173-an (7,4%-os válaszadási arány) töltötték ki a kérdőívet. A befejezők 72 százaléka ortopéd sebész, 28 százaléka idegsebész, 73 százaléka pedig képzésben részt vevő gerincorvos volt.
A kérdőív összesen 8 kérdésből állt (1. ábra), amelyek a leggyakrabban használt lokalizációs módszereket (az anatómiai tereptárgyak és a képalkotó lokalizációt egyaránt), a műtéti szegmentális hibák előfordulását, valamint a lokalizációs módszerek és a szegmentális hibák közötti összefüggést fedik le. A kérdőívet nem tesztelték és nem validálták. A kérdőív többféle válaszválasztást tesz lehetővé.
1. ábra Nyolc kérdés a kérdőívből. Az eredmények azt mutatták, hogy az intraoperatív fluoroszkópia volt a leggyakrabban alkalmazott lokalizációs módszer a hátsó mellkasi és ágyéki gerincműtéteknél (89%, illetve 86%), ezt követi a röntgenfelvétel (54%, illetve 58%). 76 orvos a két módszer kombinációját választotta a lokalizációhoz. A mellkasi és ágyéki gerincműtétek leggyakrabban használt anatómiai mérföldkövei a tövisnyúlványok és a hozzájuk tartozó kocsányok (67% és 59%), ezt követték a tövisnyúlványok (49% és 52%) (2. ábra). Az orvosok 68%-a elismerte, hogy szegmentális lokalizációs hibákat vétett a praxisában, amelyek egy részét intraoperatívan korrigálták (3. ábra).
2. ábra Alkalmazott képalkotó és anatómiai mérföldkő lokalizációs módszerek.
3. ábra Sebészeti szegmenshibák orvosi és intraoperatív korrekciója.
A lokalizációs hibákhoz ezen orvosok 56%-a preoperatív röntgenfelvételt, 44%-uk intraoperatív fluoroszkópiát használt. A preoperatív pozicionálási hibák szokásos okai az ismert referenciapont vizualizálásának elmulasztása (pl. a keresztcsonti gerinc nem szerepelt az MRI-ben), az anatómiai eltérések (elmozdult csigolyák vagy 13 gyökérbordák) és a beteg fizikai állapotából adódó szegmentális kétértelműségek voltak. állapot (szuboptimális röntgenkijelzés). Az intraoperatív pozicionálási hibák gyakori okai közé tartozik a nem megfelelő kommunikáció a fluoroszkópossal, a pozicionálás utáni újrapozíció meghiúsulása (a pozicionáló tű elmozdulása fluoroszkópia után), valamint a helytelen referenciapontok a pozicionálás során (ágyéki 3/4 a bordáktól lefelé) (4. ábra).
4. ábra A preoperatív és intraoperatív lokalizációs hibák okai.
A fenti eredmények azt mutatják, hogy bár számos lokalizációs módszer létezik, a sebészek túlnyomó többsége csak néhányat alkalmaz ezek közül. Bár a sebészeti szegmentális hibák ritkák, ideális esetben hiányoznak. Nincs szabványos módszer ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére; azonban, ha időt szánunk a pozicionálás végrehajtására és a pozicionálási hibák szokásos okainak azonosítására, az segíthet csökkenteni a thoracolumbalis gerinc műtéti szegmentális hibáinak előfordulását.
Feladás időpontja: 2024. július 24
