A műtéti beteg és a helyszíni hibák súlyos és megelőzhetők. Az egészségügyi szervezetek akkreditációjával foglalkozó vegyes bizottság szerint az ilyen hibák az ortopédiai/gyermekkori műtétek akár 41% -ánál is megtehetők. A gerincműtét esetén műtéti hely hibája akkor fordul elő, amikor a gerinc szegmens vagy a lateralizáció helytelen. Amellett, hogy elmulasztja kezelni a beteg tüneteit és patológiáját, a szegmentális hibák új orvosi problémákat okozhatnak, például gyorsított korongdegenerációt vagy gerinc instabilitást egyébként tünetmentes vagy normál szegmensekben.
A gerincműtét szegmentális hibáival kapcsolatban jogi kérdések is vannak, és a nyilvánosság, a kormányzati ügynökségek, a kórházak és a sebészek társadalmai nulla toleranciát mutatnak az ilyen hibákkal szemben. Számos gerincműtétet, például diszkektómát, fúziót, laminectomia dekompressziót és kyphoplasztikát hátsó megközelítéssel végeznek, és a megfelelő pozicionálás fontos. A jelenlegi képalkotó technológia ellenére továbbra is szegmentális hibák fordulnak elő, az előfordulási arány 0,032% és 15% között változott az irodalomban. Nincs következtetés arra vonatkozóan, hogy a lokalizációs módszer melyik módszer a legpontosabb.
Az USA -i Mount Sinai Orvostudományi Iskola Ortopédiai Sebészeti Osztályának tudósai online kérdőíves tanulmányt készítettek, amelyben azt sugallják, hogy a gerinc sebészek túlnyomó többsége csak néhány lokalizációs módszert alkalmaz, és hogy a szokásos hiba okainak tisztázása hatékony lehet a műtéti szegmentális hibák csökkentésében, egy e -mailes kéréssel. A tanulmányt egy e -mailes link segítségével végezték el egy kérdőívhez, amelyet az észak -amerikai gerinc társaság tagjainak küldtek (beleértve az ortopéd sebészeket és az idegsebészeket). A kérdőívet csak egyszer küldték el, amint azt az Észak -Amerikai gerinc Társaság ajánlotta. Összesen 2338 orvos kapott, 532 megnyitotta a linket, és 173 (7,4% válaszadási arány) töltötte be a kérdőívet. A komplettnek hetvenkét százaléka ortopéd sebész volt, 28% -uk idegsebész volt, 73% -uk gerincorvosok edzés során.
A kérdőív összesen 8 kérdésből állt (1. ábra), amely a leggyakrabban alkalmazott lokalizációs módszereket (mind anatómiai tereptárgyak, mind képalkotó lokalizáció), a műtéti szegmentális hibák előfordulási gyakoriságáról, valamint a lokalizációs módszerek és a szegmentális hibák közötti összefüggésről. A kérdőívet nem tesztelték vagy validálták. A kérdőív több válaszválasztást tesz lehetővé.
1. ábra Nyolc kérdés a kérdőívből. Az eredmények azt mutatták, hogy az intraoperatív fluoroszkópia volt a leggyakrabban alkalmazott módszer a hátsó mellkasi és ágyéki gerincműtét esetén (89%, illetve 86%), majd röntgenfelvételeket követ (54% és 58%). 76 Az orvosok úgy döntöttek, hogy mindkét módszer kombinációját használják a lokalizációhoz. A spinous folyamatok és a megfelelő pedikák voltak a leggyakrabban használt anatómiai tereptárgyak a mellkasi és ágyéki gerincműtéthez (67% és 59%), majd a spinous folyamatok (49% és 52%) (2. ábra). Az orvosok 68% -a elismerte, hogy gyakorlatukban szegmentális lokalizációs hibákat követtek el, amelyek közül néhányat intraoperatív módon javítottak (3. ábra).
2. ábra képalkotó és anatómiai mérföldkő lokalizációs módszerek.
3. ábra A műtéti szegmens hibáinak orvos és intraoperatív korrekciója.
A lokalizációs hibákhoz ezen orvosok 56% -a preoperatív röntgenfelvételeket, 44% -uk intraoperatív fluoroszkópiát használt. A preoperatív pozicionálási hibák szokásos okai az ismert referenciapont megjelenítésének elmulasztása (pl. A szakrális gerinc nem szerepelt az MRI-be), anatómiai variációk (lumbár elmozdult csigolyák vagy 13-gyökér bordák) és szegmentális kétértelműségek a beteg fizikai állapota miatt (szuboptimális röntgenfelvételek). Az intraoperatív pozicionálási hibák gyakori okai között szerepel a fluoroszkópos nem megfelelő kommunikáció, a helymeghatározás utáni áthelyezés meghibásodása (a helymeghatározó tű mozgása a fluoroszkópia után), és a helytelen referenciapontok a pozicionálás során (a bordákról 3/4 lumbár lefelé) (4. ábra).
4. ábra A preoperatív és intraoperatív lokalizációs hibák okai.
A fenti eredmények azt mutatják, hogy bár a lokalizáció sok módszere létezik, a sebészek túlnyomó többsége csak néhányat használ. Bár a műtéti szegmentális hibák ritkák, ideális esetben hiányoznak. Nincs standard módja ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére; Ugyanakkor az idő elszámolása a helymeghatározás elvégzéséhez és a helymeghatározási hibák szokásos okainak azonosításához hozzájárulhat a műtéti szegmentális hibák előfordulásának csökkentéséhez a torakolumbális gerincben.
A postai idő: július-24-2024
