A bokatörések a klinikai gyakorlatban az egyik leggyakoribb töréstípus. Néhány I/II. fokú rotációs sérülés és abdukciós sérülés kivételével a legtöbb bokatörés általában a laterális malleolust érinti. A Weber A/B típusú laterális malleolus törések jellemzően stabil disztális tibiofibuláris szindesmózist eredményeznek, és jó repozíciót érhetnek el a disztálistól a proximálisig terjedő közvetlen vizualizációval. Ezzel szemben a C típusú laterális malleolus törések a laterális malleolusban három tengely mentén fellépő instabilitást vonnak maguk után a disztális tibiofibuláris sérülés miatt, ami hatféle elmozduláshoz vezethet: a disztális tibiofibuláris tér rövidülése/megnyúlása, kiszélesedése/szűkülése, elülső/hátulsó elmozdulás a sagittális síkban, mediális/laterális dőlés a koronális síkban, rotációs elmozdulás, valamint ezen öt sérüléstípus kombinációi.
Számos korábbi tanulmány kimutatta, hogy a rövidülés/hosszabbodás többek között a Dime-jel, a Stenton-vonal és a sípcsont-rés szögének kiértékelésével értékelhető. A koronális és sagittális síkokban történő elmozdulás jól értékelhető frontális és laterális fluoroszkópiás nézetek segítségével; azonban a rotációs elmozdulás intraoperatív értékelése a legnehezebb.
A rotációs elmozdulás felmérésének nehézsége különösen szembetűnő a szárkapocscsont repozíciójában a disztális tibiofibuláris csavar behelyezésekor. A legtöbb szakirodalom azt mutatja, hogy a disztális tibiofibuláris csavar behelyezése után a rossz repozíció 25-50%-os előfordulása hibás, ami a szárkapocscsont deformitásának rossz összenövéséhez és rögzüléséhez vezet. Egyes tudósok rutinszerű intraoperatív CT-vizsgálatok alkalmazását javasolták, de ennek a gyakorlati megvalósítása kihívást jelenthet. A probléma megoldása érdekében 2019-ben Zhang Shimin professzor és a Tongji Egyetemmel együttműködő Yangpu Kórház csapata cikket publikált az *Injury* című nemzetközi ortopédiai folyóiratban, amelyben egy olyan technikát javasoltak, amellyel intraoperatív röntgen segítségével felmérhető, hogy a malleolus laterális rotációja korrigálódott-e. A szakirodalom a módszer jelentős klinikai hatékonyságáról számol be.
A módszer elméleti alapja, hogy a boka átvilágításán a laterális boka árok laterális falának kérge tiszta, függőleges, sűrű árnyékot mutat, amely párhuzamos a laterális boka mediális és laterális kérgével, és a laterális boka mediális és laterális kérgét összekötő vonal középső-külső harmadában helyezkedik el.
A boka átvilágításának illusztrációja, amely a laterális bokaárka laterális falának kéregrétege (b-vonal), valamint a laterális bokaárka mediális és laterális kérge (a és c vonalak) közötti helyzeti viszonyt mutatja. A b-vonal jellemzően az a és c vonalak közötti külső harmadvonalon található.
Az oldalsó boka normál helyzete, a kifelé és a befelé rotáció eltérő képalkotási megjelenést eredményezhet a fluoroszkópiás nézetben:
- Normál helyzetben elforgatott laterális malleolus**: Normális laterális malleolus kontúr, kérgi árnyékkal a laterális malleolus árok laterális falán, a laterális malleolus mediális és laterális kérgének külső egyharmad vonalán elhelyezkedve.
-Laterális malleolus kifelé rotációs deformitás**: A laterális malleolus kontúrja "éleslevelűnek" tűnik, a laterális malleolus árkán lévő kérgi árnyék eltűnik, a disztális tibiofibuláris tér szűkül, a Shenton-vonal folytonossá és szétszórttá válik.
-Laterális malleolus belső rotációs deformitás**: Az oldalsó malleolus kontúrja "kanál alakúnak" tűnik, a laterális malleolus árok kortikális árnyéka eltűnik, és a disztális tibiofibuláris tér kiszélesedik.
A csapat 56, C-típusú laterális malleoláris törésekkel és disztális tibiofibularis syndesmosis sérülésekkel rendelkező beteget vont be, és a fent említett értékelési módszert alkalmazta. A posztoperatív CT-vizsgálatok azt mutatták, hogy 44 betegnél anatómiai repozíciót értek el rotációs deformitások nélkül, míg 12 betegnél enyhe rotációs deformitást (5°-nál kevesebbet) tapasztaltak, 7 esetben befelé rotációt és 5 esetben kifelé rotációt. Közepes (5-10°) vagy súlyos (10°-nál nagyobb) kifelé rotációs deformitás nem fordult elő.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a laterális malleoláris törés redukciójának értékelése a három fő Weber-paraméteren alapulhat: a sípcsont és a tala ízületi felszínei közötti párhuzamos egyenlő távolság, a Shenton-vonal folytonossága és a Dime-jel.
A laterális malleolus nem megfelelő repozíciója nagyon gyakori probléma a klinikai gyakorlatban. Míg a hossz helyreállítására megfelelő figyelmet fordítanak, ugyanolyan fontosnak kell lennie a rotáció korrekciójának. Mivel a boka teherhordó ízület, a malrepozíció katasztrofális hatással lehet a működésére. Úgy vélik, hogy a Zhang Shimin professzor által javasolt intraoperatív fluoroszkópos technika segíthet a C-típusú laterális malleolus törések pontos repozíciójának elérésében. Ez a technika értékes referenciaként szolgál az első vonalban dolgozó klinikusok számára.
Közzététel ideje: 2024. május 6.
