A bokatörés a klinikai gyakorlatban az egyik leggyakoribb töréstípus. Néhány I/II. fokozatú rotációs sérülés és abdukciós sérülés kivételével a legtöbb bokatörés általában az oldalsó malleolust érinti. A Weber A/B típusú laterális malleolus törések tipikusan stabil disztális tibiofibularis syndesmosist eredményeznek, és jó csökkenést érhetnek el a distalisról a proximálisra történő közvetlen vizualizációval. Ezzel szemben a C-típusú laterális malleolus törések a distalis tibiofibularis sérülés miatt a laterális malleolus instabilitásával járnak három tengely mentén, ami hatféle elmozduláshoz vezethet: a distalis tibiofibularis tér rövidülése/meghosszabbodása, kiszélesedése/szűkülése, elülső/hátul elmozdulás a sagittalis síkban, a coronalis síkban mediális/laterális dőlés, a rotációs elmozdulás és ezen öt sérüléstípus kombinációi.
Számos korábbi tanulmány kimutatta, hogy a rövidülés/meghosszabbodás többek között a Dime-jel, a Stenton-vonal és a sípcsont-résszög értékelésével értékelhető. A coronalis és a sagittalis síkban történő elmozdulás jól értékelhető frontális és laterális fluoroszkópos nézetekkel; azonban a rotációs elmozdulás a legnehezebb az intraoperatív értékelésben.
A rotációs elmozdulás értékelésének nehézsége különösen nyilvánvaló a fibula csökkenése során a disztális tibiofibularis csavar behelyezése során. A legtöbb szakirodalom azt jelzi, hogy a distalis tibiofibularis csavar behelyezése után 25-50%-ban gyenge redukció fordul elő, ami a fibuláris deformitások malunionjához és rögzítéséhez vezet. Egyes tudósok rutinszerű intraoperatív CT-értékelést javasoltak, de ennek gyakorlati megvalósítása kihívást jelenthet. A probléma megoldása érdekében 2019-ben Zhang Shimin professzor, a Tongji Egyetemhez kapcsolódó Yangpu Kórházból egy cikket publikált az *Injury* nemzetközi ortopédiai folyóiratban, amelyben egy technikát javasolt annak értékelésére, hogy a malleolus oldalirányú elfordulását sikerült-e korrigálni intraoperatív röntgen segítségével. A szakirodalom ennek a módszernek jelentős klinikai hatékonyságáról számol be.
Ennek a módszernek az elméleti alapja, hogy a boka fluoroszkópos nézetében a laterális malleolaris fossa laterális falkérge tiszta, függőleges, sűrű árnyékot mutat, párhuzamosan a laterális malleolus mediális és laterális kérgével, és az az oldalsó malleolus mediális és laterális kérgét összekötő vonal középső-külső egyharmada.
A boka fluoroszkópos nézete, amely a laterális malleolaris fossa laterális falkéregének (b-vonal) és a laterális malleolus mediális és laterális kéregének (a és c vonalak) közötti helyzeti összefüggést mutatja. A b vonal jellemzően az a és c sorok közötti külső egyharmad vonalon található.
Az oldalsó malleolus normál helyzete, a külső forgás és a belső forgás különböző képi megjelenéseket eredményezhet a fluoroszkópos nézetben:
- Normál helyzetben elforgatott oldalsó malleolus**: Normál laterális malleolus kontúr, a laterális malleolaris fossa laterális falán egy corticalis árnyékkal, amely a laterális malleolus mediális és laterális kéregének külső egyharmad vonalán helyezkedik el.
-Lateralis malleolus külső rotációs deformitás**: Az oldalsó malleolus kontúr "éles levelűnek" tűnik, az oldalsó malleolaris fossa kortikális árnyéka eltűnik, a distalis tibiofibularis tér beszűkül, a Shenton vonal szakaszossá és szétszórttá válik.
-Lateralis malleolus belső rotációs deformitás**: Az oldalsó malleolus kontúr „kanál alakúnak” tűnik, a laterális malleolaris fossa kortikális árnyéka eltűnik, a distalis tibiofibularis tér kiszélesedik.
A csoportban 56 C-típusú laterális malleolaris törés és disztális tibiofibularis syndesmosis sérüléssel kombinált beteg vett részt, és a fent említett értékelési módszert alkalmazták. A posztoperatív CT-vizsgálatok azt mutatták, hogy 44 beteg anatómiai csökkenést ért el rotációs deformitás nélkül, míg 12 beteg enyhe rotációs deformitást (5°-nál kisebb), 7 esetben belső rotáció és 5 esetben külső rotáció. Közepes (5-10°) vagy súlyos (10°-nál nagyobb) külső forgási deformitás nem fordult elő.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a laterális malleolaris törés csökkenése a három fő Weber-paraméteren alapulhat: a sípcsont és a lábszár ízületi felületei közötti párhuzamos egyenlő távolság, a Shenton-vonal folytonossága és a Dime-jel.
Az oldalsó malleolus gyenge csökkenése nagyon gyakori probléma a klinikai gyakorlatban. Miközben kellő figyelmet fordítanak a hossz helyreállítására, ugyanolyan fontosságot kell tulajdonítani az elforgatás korrekciójának. Súlyhordó ízületként a boka bármilyen rossz csökkenése katasztrofális hatással lehet a működésére. Úgy gondolják, hogy a Zhang Shimin professzor által javasolt intraoperatív fluoroszkópos technika segíthet a C-típusú laterális malleolaris törések pontos csökkentésében. Ez a technika értékes referenciaként szolgál a frontvonalban dolgozó klinikusok számára.
Feladás időpontja: 2024. május 06
