A boka törése a klinikai gyakorlatban az egyik leggyakoribb törés. Néhány I/II. Fokozatú forgási sérülések és elrablási sérülések kivételével a legtöbb boka -törés általában az oldalsó malleolust tartalmazza. A Weber A/B típusú laterális malleolus törések általában stabil disztális tibiofibularis szindszmózist eredményeznek, és jó csökkenést eredményezhetnek a disztális és a proximális közötti közvetlen megjelenítéssel. Ezzel szemben a C-típusú laterális malleolus törések instabilitást jelentenek az oldalsó malleolusban három tengelyen keresztül a disztális tibiofibularis sérülés miatt, ami hat típusú elmozduláshoz vezethet: rövidítés/meghosszabbítás, a disztális tibiofibularis térben, a kombinált síkban, a kombinált síkban, a kombinált síkban, a kombinált síkban, és a kombinációban, és a kombinációban, és a kombinációban, és a kombinációban, és a kombinációban, és a kombinációban, és a kombinációban, a kombinációban, a kombinációban, a kombinációban, és a kombinációban, a kombinációban, és a kombinációban. Ezen öt típusú sérülések közül.
Számos korábbi tanulmány kimutatta, hogy a rövidítés/meghosszabbítás értékelhető többek között a Dime Sign, a Stenton vonal és a tibiális-gátlási szög értékelésével. Az elmozdulás a koronális és a szagitális síkokban jól értékelhető frontális és oldalsó fluoroszkópos nézetekkel; A rotációs elmozdulás azonban a legnagyobb kihívást jelent az intraoperatív értékeléshez.
A rotációs elmozdulás értékelésének nehézsége különösen nyilvánvaló a fibula csökkentésében a disztális tibiofibularis csavar behelyezésekor. A legtöbb irodalom azt jelzi, hogy a disztális tibiofibularis csavar beillesztése után a rossz redukció 25% -50% -a fordul elő, ami a szibuláris deformációk malunionját és rögzítését eredményezi. Egyes tudósok javasolták a rutin intraoperatív CT értékelések alkalmazásával, de ez a gyakorlatban kihívást jelenthet. Ennek a kérdésnek a kezelése érdekében 2019-ben Zhang Shimin professzor a Tongji Egyetemhez kapcsolódó Yangpu Kórház csapata közzétett egy cikket a Nemzetközi Ortopédiai Journal *sérülés *-ben, javaslatot arra, hogy felmérjék, hogy az oldalsó malleolus rotációja az intraoperatív röntgenfelvétel segítségével javult-e. Az irodalom e módszer jelentős klinikai hatékonyságáról számol be.
Ennek a módszernek az elméleti alapja az, hogy a boka fluoroszkópos nézetében az oldalsó malleoláris fossa oldalsó falkéreg tiszta, függőleges, sűrű árnyékot mutat, párhuzamosan az oldalsó malleolus medialis és oldalsó kéregével, és a vonal középső részén helyezkedik el az oldalsó mandulus mediális és oldalsó kortikájához.
A boka fluoroszkópos nézetének ábrázolása, amely megmutatja az oldalsó malleoláris fossa (B-line) oldalsó falkéreg és az oldalsó malleolus (A és C vonalak) medialis és oldalsó kéregének (A és C vonalak) medialis és oldalsó kéregét. A B-vonal általában az A és C vonal közötti külső egyharmad vonalon helyezkedik el.
Az oldalsó malleolus normál helyzete, a külső forgás és a belső forgás különböző képalkotó megjelenéseket eredményezhet a fluoroszkópos nézetben:
- Az oldalsó malleolus normál helyzetben forogott **: egy normál oldalsó malleolus kontúr, kortikális árnyékkal az oldalsó malleolar fossa oldalsó falán, az oldalsó malleolus medialis és oldalsó kéregének külső egyharmadának a külső egyharmadának.
-Lateral malleolus külső forgás deformációja **: Az oldalsó malleolus kontúr "éles levélben" jelenik meg, az oldalsó malleoláris fossa kortikális árnyéka eltűnik, a distalis tibiofibularis tér szűkít, a shenton vonal szétválasztható és eloszlatott.
-Lateral malleolus belső forgás deformációja **: Az oldalsó malleolus kontúr "kanál alakú", a kérgi árnyék az oldalsó malleolar fossa eltűnik, és a disztális tibiofiibularis tér kiszélesedik.
A csoportban 56 beteg volt, akiknek C-típusú oldalsó malleoláris törései vannak, disztális tibiofibularis szindeszmózis sérülésekkel kombinálva, és a fent említett értékelési módszert alkalmazták. A posztoperatív CT újbóli vizsgálata azt mutatta, hogy 44 beteg anatómiai csökkenést ért el rotációs deformációk nélkül, míg 12 betegnél enyhe rotációs deformáció (kevesebb, mint 5 °), 7 belső forgás és 5 külső forgás esetén. Semmi eset nem fordult elő közepes (5-10 °) vagy súlyos (10 ° -nál nagyobb) külső forgási deformációk esetén.
A korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az oldalsó malleoláris törés csökkentésének értékelése a három fő Weber paraméteren alapulhat: a sípcsont és a talar ízületek közötti párhuzamos egyenlőség, a Shenton vonal folytonosságán és a fillérjelhez.
Az oldalsó malleolus rossz csökkentése nagyon gyakori kérdés a klinikai gyakorlatban. Miközben megfelelő figyelmet fordítanak a hossz helyreállítására, ugyanolyan fontosságot kell helyezni a forgás korrekciójára. Súlyhordozó ízületként a boka bármilyen maledukciója katasztrofális hatással lehet annak funkciójára. Úgy gondolják, hogy a Zhang Shimin professzor által javasolt intraoperatív fluoroszkópos technika elősegítheti a C-típusú laterális malleoláris törések pontos csökkentését. Ez a technika értékes referenciaként szolgál a frontvonal klinikusok számára.
A postai idő: május-06-2024
