Enyhe vagy semmilyen szilánkosodás nélküli haránttörés: a kézközépcsont (nyak vagy diafízis) törése esetén manuális trakcióval állítsuk vissza. A proximális phalanxot maximálisan behajlítjuk, hogy a kézközépcsont feje láthatóvá váljon. 0,5-1 cm-es harántmetszést ejtünk, és az extensor ínt hosszirányban, a középvonalban visszahúzzuk. Átvilágítás alatt egy 1,0 mm-es vezetődrótot helyeztünk be a csukló hossztengelye mentén. A vezetődrót hegyét tompítottuk, hogy elkerüljük a kortikális behatolást és megkönnyítsük a velőcsatornában való csúszást. Miután a vezetődrót helyzetét átvilágítással meghatároztuk, a szubkondrális csontlemezt üreges fúrófejjel felfúrtuk. A megfelelő csavarhosszúságot a műtét előtti képek alapján számítottuk ki. A legtöbb kézközépcsonttörés esetén, az ötödik kézközépcsont kivételével, 3,0 mm átmérőjű csavart használunk. AutoFIX fej nélküli üreges csavarokat használtunk (little Bone Innovations, Morrisville, PA). Egy 3,0 mm-es csavar maximálisan használható hossza 40 mm. Ez rövidebb, mint a kézközépcsont átlagos hossza (körülbelül 6,0 cm), de elég hosszú ahhoz, hogy a velőben lévő menetekbe illeszkedjen, és a csavar biztonságos rögzítését biztosítsa. Az ötödik kézközépcsont velőüregének átmérője általában nagy, és itt egy 4,0 mm-es csavart használtunk, amelynek maximális átmérője legfeljebb 50 mm. A beavatkozás végén gondoskodunk arról, hogy a farokmenet teljesen a porcvonal alá kerüljön. Ezzel szemben fontos, hogy kerüljük a protézis túl mély beültetését, különösen nyaki törések esetén.
14. ábra Az A ábrán a tipikus nyaktörés nem aprózódik, és a fej minimális mélységet igényel, mivel a B kéreg összenyomódik.
A proximális phalanx haránttörésének sebészeti megközelítése hasonló volt (15. ábra). A proximális phalanx fejénél 0,5 cm-es harántmetszést ejtettünk, miközben maximálisan behajlítottuk a proximális interphalangeális ízületet. Az inakat szétválasztottuk és hosszirányban visszahúztuk, hogy a proximális phalanx feje szabaddá váljon. A proximális phalanx legtöbb töréséhez 2,5 mm-es csavart használunk, de nagyobb phalanxokhoz 3,0 mm-es csavart. A jelenleg használt 2,5 mm-es CHS maximális hossza 30 mm. Ügyelünk arra, hogy ne húzzuk túl a csavarokat. Mivel a csavarok önfúróak és önmetszőek, minimális ellenállással behatolhatnak a phalanx tövébe. Hasonló technikát alkalmaztunk a középső phalanx phalanx töréseinél is, a bemetszést a középső phalanx fejénél kezdtük, hogy lehetővé tegyük a csavarok retrográd elhelyezését.
15. ábra Egy haránt phalanx eset intraoperatív nézete. AA Egy 1 mm-es vezetődrótot helyeztek be egy kis harántmetszésen keresztül a proximális phalanx hossztengelye mentén. B A vezetődrótot úgy helyezték el, hogy lehetővé tegye az áthelyezés finomhangolását és az esetleges elfordulások korrekcióját. CA Egy 2,5 mm-es CHS-t helyeztek be és temették el a fejben. A phalanxok speciális alakja miatt a kompresszió a kézközépcsont kéregének leválásához vezethet. (Ugyanaz a beteg, mint a 8. ábrán)
Apró törések: a CHS behelyezése során fellépő alátámasztás nélküli kompresszió a kézközépcsontok és az ujjpercek rövidüléséhez vezethet (16. ábra). Ezért, annak ellenére, hogy a CHS használata elvileg tilos ilyen esetekben, megoldást találtunk a két leggyakoribb forgatókönyvre, amellyel szembesülünk.
16. AC. ÁBRA Ha a törés nincs kortikálisan alátámasztva, a csavarok meghúzása a teljes repozíció ellenére is a törés összeomlásához vezet. D Tipikus példák a szerzők sorozatából, amelyek a maximális rövidülés (5 mm) eseteinek felelnek meg. A piros vonal a kézközépcsont vonalát jelöli.
Submetacarpalis törések esetén egy módosított technikát alkalmazunk, amely a merevítés építészeti koncepcióján alapul (azaz olyan szerkezeti elemek, amelyek a vázat a hosszirányú nyomás ellenállásával vagy megerősítésével támasztják meg). Két csavarral Y alakú kialakítással a kézközépcsont feje nem rogy össze; ezt Y alakú merevítésnek neveztük el. Az előző módszerhez hasonlóan egy 1,0 mm-es tompa hegyű hosszanti vezetődrótot helyezünk be. A kézközépcsont megfelelő hosszának megtartása mellett egy másik vezetődrótot helyezünk be, de az első vezetődrótra szögben, így háromszög alakú szerkezetet képezve. Mindkét vezetődrótot vezetett süllyesztővel tágítottuk a velő tágításához. Axiális és ferde csavarokhoz általában 3,0 mm, illetve 2,5 mm átmérőjű csavarokat használunk. Először az axiális csavart helyezzük be, amíg a farokmenet egy szintbe nem kerül a porccal. Ezután egy megfelelő hosszúságú eltolt csavart helyezünk be. Mivel a velőcsatornában nincs elég hely két csavar számára, a ferde csavarok hosszát gondosan ki kell számítani, és az axiális csavarokat csak akkor szabad az axiális csavarokhoz rögzíteni, ha azok kellően be vannak süllyedve a kézközépcsont fejébe ahhoz, hogy megfelelő stabilitást biztosítsanak a csavarok kiemelkedése nélkül. Az első csavart ezután előre kell tolni, amíg teljesen be nem süllyed. Ez elkerüli a kézközépcsont axiális rövidülését és a fej összeesését, amit a ferde csavarokkal meg lehet előzni. Gyakori fluoroszkópiás vizsgálatokat végzünk annak biztosítására, hogy ne következzen be összeesés, és hogy a csavarok egymásba illeszkedjenek a velőcsatornában (17. ábra).
17. ábra AC Y-konzol technológia
Amikor a szilánktörés a proximális phalanx tövénél lévő dorzális kérget érintette, kidolgoztunk egy módosított módszert; axiális merevítésnek neveztük el, mivel a csavar gerendaként működik a phalanxon belül. A proximális phalanx visszaállítása után az axiális vezetődrótot a lehető legdorzálisabban vezettük be a velőcsatornába. Ezután egy, a phalanx teljes hosszánál valamivel rövidebb CHS-t (2,5 vagy 3,0 mm) helyeztünk be, amíg annak elülső vége el nem éri a phalanx tövénél lévő szubkondrális lemezt. Ezen a ponton a csavar farokmenetei rögzülnek a velőcsatornába, így belső támaszként működnek és megtámasztják a phalanx tövét. Több fluoroszkópos vizsgálatra van szükség az ízület behatolásának megakadályozásához (18. ábra). A törésmintától függően más csavarokra vagy belső rögzítőeszközök kombinációira is szükség lehet (19. ábra).
19. ábra: Különböző rögzítési módszerek zúzódásos sérüléseket szenvedett betegeknél. A gyűrűsujj súlyos, aprózódott submetacarpalis törése a középső ujj tövének összetett ficamával (a sárga nyíl a darabos törés területére mutat).B A mutatóujj standard 3,0 mm-es CHS-ét, a darabos középső ujj 3,0 mm-es paracentézisét, a gyűrűsujj Y-támaszát (és a defektus egylépcsős átültetését), valamint a kisujj 4,0 mm-es CHS-ét alkalmazták.F Szabad lebenyeket használtak a lágyrészek fedésére.C Röntgenfelvételek 4 hónap elteltével. A kisujj kézközépcsontja begyógyult. Néhány csontpörkösödés máshol alakult ki, ami másodlagos törésgyógyulásra utal.D A baleset után egy évvel a lebeny eltávolításra került; bár tünetmentes volt, egy csavart távolítottak el a gyűrűsujj kézközépcsontjából, feltételezett intraartikuláris behatolás miatt. Az utolsó vizsgálat során mindkét ujjban jó eredményeket (≥240° TAM) értek el. A középső ujj kézközépcsont-ízületében 18 hónap elteltével észlelhetők voltak elváltozások.
20. ábra A Mutatóujj törése ízületen belüli kiterjedéssel (nyilakkal jelölve), amelyet egyszerűbb törésre alakítottak át B az ízületi törés ideiglenes rögzítésével K-dróttal. C Ez egy stabil alapot hozott létre, amelybe egy támasztó hosszanti csavart helyeztek be. D A rögzítés után a konstrukciót stabilnak ítélték, amely lehetővé teszi az azonnali aktív mozgást. E, F Mozgástartomány 3 hét elteltével (nyilak jelzik az alapcsavarok belépési pontjait)
21. ábra Az A beteg hátulsó ortosztatikus és B oldalirányú röntgenfelvételei. A beteg három haránttörését (a nyilaknál) 2,5 mm-es kanülált csavarokkal kezelték. 2 év elteltével nem mutatkozott szignifikáns változás az interphalangeális ízületekben.
Közzététel ideje: 2024. szeptember 18.
