Preoperatív előkészítés és helyzet, amint azt korábban leírták a transzartikuláris külső keret rögzítéséhez.
Intraartikuláris törés áthelyezés és rögzítés：
Korlátozott incizcionális redukciót és rögzítést használnak. Az alsóbb ízületi felület törése közvetlenül a kis anteromedialis és anterolaterális bemetszésekkel, valamint a meniszkusz alatti ízületi kapszula oldalsó bemetszésével látható.
Az érintett végtag vontatása és a szalagok felhasználása a nagy csontfragmensek kiegyenesítésére, és a közbenső tömörítés visszaállítható a kíváncsisággal és a szúrással.
Figyeljen a tibiális fennsík szélességének helyreállítására, és ha az ízületi felület alatt van egy csonthibás, hajtsa végre a csontok oltását, hogy támogassa az ízületi felületet, miután arra törekedett, hogy visszaállítsa az ízületi felületet.
Vigyázzon a medialis és az oldalsó platformok magasságára, hogy ne legyen ízületi felület.
A visszaállítás fenntartásához ideiglenes rögzítést használnak egy visszaállítási bilincs vagy Kirschner tűvel.
Az üreges csavarok elhelyezkedése, a csavaroknak párhuzamosan kell lenniük az ízületi felületgel, és a szubchondrális csontban helyezkednek el, a rögzítés szilárdságának növelése érdekében. Intraoperatív röntgenfluoroszkópiát kell elvégezni a csavarok ellenőrzése érdekében, és soha nem vezetik a csavarokat az ízületbe.
Epifízis törés áthelyezés：
A tapadás visszaállítja az érintett végtag hosszát és mechanikus tengelyét.
Vigyázzon az érintett végtag rotációs elmozdulásának kijavítására azáltal, hogy tapintódik a sípcsont tuberositással, és orientálja azt az első és a második lábujjak között.
Proximális gyűrűs elhelyezés
Biztonságos zónák tartománya a tibiális fennsík feszültségének huzal elhelyezéséhez：
A popliteális artéria, a popliteális véna és a tibiális ideg a sípcsont hátsó részén fut, és a gyakori peroneális ideg a fibuláris fej hátsó részén fut. Ezért a tű belépését és kilépését mind a tibiális fennsík elõtt, azaz a tűnek be kell lépnie, és ki kell lépnie az acél tűnek a sípcsont medialis szegélyének elõtt és a fibula elülső szegélyének elõtt.
Az oldalsó oldalon a tű beilleszthető a fibula elülső széléből, és az anteromedialis oldalról vagy a mediális oldalról kiszállhat; A medialis belépési pont általában a sípcsont fennsík medialis szélén és annak elülső oldalán van, hogy elkerülje a feszítőhuzalt, hogy tovább haladjon az izomszövetben.
Az irodalomban beszámoltak arról, hogy a feszítőhuzal belépési pontjának legalább 14 mm -re kell lennie az ízületi felülettől, hogy megakadályozzák a feszítőhuzal bejutását az ízületi kapszulába, és fertőző ízületi gyulladást okoznak.
Helyezze az első feszítő vezetéket:
Használhat egy olajbogyócsapot, amelyet a gyűrű tartóján lévő biztonsági csapon keresztül vezetnek, és az olajbogyó fejét a biztonsági csap külső oldalán hagyják.
Az asszisztens fenntartja a gyűrű tartó helyzetét úgy, hogy az párhuzamos legyen az ízületi felülettel.
Fúrja be az olajbogyócsapot a lágyszöveten és a sípcsont fennsíkon keresztül, ügyelve arra, hogy ellenőrizze annak irányát, hogy biztosítsa, hogy a belépési és kilépési pontok ugyanabban a síkban legyenek.
Miután kilépett a bőrről a kontralaterális oldalról, továbbra is kilép a tűből, amíg az olajbogyó fej nem érinti a biztonsági csapot.
Szerelje be a huzalbilincs -csúszdát a kontralaterális oldalra, és adja át az olajbogyócsapot a huzalbilincs -csúszdán.
Ügyeljen arra, hogy a tibiális fennsíkot a gyűrűkeret közepén tartsa a műtét során.
A vezetőn keresztül egy második feszítőhuzalt párhuzamosan helyeznek el, a huzalbilincs -csúszda másik oldalán is.
Helyezze a harmadik feszítőhuzalt, amennyire csak lehetséges, biztonságos tartományban kell lennie, az előző feszítőhuzal -keresztezésnél a legnagyobb szögbe, általában két acélhuzal -készlet 50 ° ~ 70 ° szög lehet.
A feszítőhuzalra felhordott előterhelés: Teljesen feszültség A meghúzó, adja át a feszítőhuzal hegyét a szorítón, tömörítse a fogantyút, vegye fel legalább 1200N előterhelést a feszítővezetékre, majd alkalmazza az L-fogantyú zárját.
Ugyanazt a külső rögzítési módszert alkalmazva a térdre, mint a korábban leírtak, helyezze be legalább két Schanz-csavart a disztális sípcsontba, rögzítse az egyfegyveres külső rögzítőt, és csatlakoztassa a kerületi külső rögzítőhöz, és újból megújítsa, hogy a metafízis és a tibiális szár normál mechanikus tengelyben és forgási igazításban van a rögzítés befejezése előtt.
Ha további stabilitásra van szükség, a gyűrűkeret csatlakoztatható rúddal rögzíthető a külső rögzítő karhoz.
Bezárva a bemetszést
A műtéti bemetszés rétegenként zárva van.
A tű traktusát alkohol gézsejtekkel védik.
Műtét utáni menedzsment
Fasciális szindróma és idegkárosodás
A sérülés után 48 órán belül vigyázni kell a fasciális rekesz szindróma megfigyelésére és meghatározására.
Óvatosan figyelje meg az érintett végtag érrendszeri idegeit. A káros vérellátást vagy a progresszív neurológiai veszteséget megfelelő módon kell kezelni vészhelyzetként.
Funkcionális rehabilitáció
A funkcionális gyakorlatokat az első posztoperatív napon lehet megkezdeni, ha nincs más helyszíni sérülés vagy komorbiditás. Például a négyfejű és a térd passzív mozgásának izometrikus összehúzódása és a boka aktív mozgása.
A korai aktív és passzív tevékenységek célja a térdízület maximális mozgásának elérése a műtét után a lehető leghosszabb ideig, azaz a térdízület teljes mozgásának elérése érdekében, amennyire csak lehetséges, 4 ~ 6 hét alatt. Általánosságban elmondható, hogy a műtét képes elérni a térdstabilitási rekonstrukció célját, lehetővé téve a korai lehetőséget
tevékenység. Ha a funkcionális gyakorlatok késik, mert arra várnak, hogy a duzzanat enyhüljön, ez nem fogja elősegíteni a funkcionális helyreállítást.
Súlyhordozó: A korai súlyhordozást általában nem támogatják, hanem legalább 10–12 hét vagy később a tervezett intraartikuláris törések esetén.
Seb gyógyulása: A műtét után 2 héten belül szorosan figyelje meg a sebgyógyulást. Ha sebfertőzés vagy késleltetett gyógyulás következik be, a lehető leghamarabb műtéti beavatkozást kell végrehajtani.
A postai idő: augusztus-16-2024
