Preoperatív előkészítés és pozíció a korábban a transzartikuláris külső keretrögzítésnél leírtak szerint.
Intraartikuláris törés repozíciója és rögzítése:
Korlátozott bemetszéscsökkentést és rögzítést alkalmaznak. Az alsó ízületi felület törése közvetlenül látható kis anteromedialis és anterolaterális bemetszések, valamint a meniszkusz alatti ízületi tok oldalirányú bemetszése révén.
Az érintett végtag vontatása és a szalagok használata a nagy csontdarabok kiegyenesítésére, valamint a közbenső kompresszió feszítéssel és kopasztással visszaállítható.
Ügyeljen a sípcsont plató szélességének helyreállítására, és ha az ízületi felszín alatt csonthiba van, végezzen csontpótlást az ízületi felület megtámasztására, miután megfeszítette az ízületi felület visszaállítását.
Ügyeljen a mediális és oldalsó platformok magasságára, hogy ne legyen ízületi felületi lépcső.
Ideiglenes rögzítés reset bilinccsel vagy Kirschner csappal a reset fenntartására szolgál.
Az üreges csavarok elhelyezése, a csavarok az ízületi felülettel párhuzamosak legyenek, és a porc alatti csontban helyezkedjenek el, a rögzítés erősségének növelése érdekében. Intraoperatív röntgen fluoroszkópiát kell végezni a csavarok ellenőrzésére, és soha ne csavarja be a csavarokat az ízületbe.
Epifizeális törés repozíciója:
A vontatás helyreállítja az érintett végtag hosszát és mechanikai tengelyét.
Gondoskodni kell az érintett végtag rotációs elmozdulásának korrigálására a sípcsont gumójának tapintásával és az első és a második lábujj közé való orientálásával.
Proximális gyűrű elhelyezése
Biztonságos zónák tartománya a sípcsont plató feszítőhuzalának elhelyezéséhez:
Az arteria poplitealis, a poplitealis véna és a tibialis ideg a sípcsont mögött, a közös peroneális ideg pedig a fibuláris fej mögött fut. Ezért a tű be- és kilépését is a sípcsont platója előtt kell megtenni, azaz a tűnek a sípcsont mediális határa előtt és a fibula elülső határa előtt kell belépnie és kilépnie az acéltűből.
Az oldalsó oldalon a tű a fibula elülső szélétől szúrható be, és az anteromediális oldalról vagy a mediális oldalról kiengedhető; a mediális belépési pont általában a sípcsont plató mediális szélén és annak elülső oldalán található, hogy elkerülje, hogy a feszítőhuzal több izomszöveten haladjon át.
Az irodalomban beszámoltak arról, hogy a feszítőhuzal belépési pontjának legalább 14 mm-re kell lennie az ízületi felülettől, nehogy a feszítőhuzal behatoljon az ízületi tokba, és fertőző ízületi gyulladást okozzon.
Helyezze be az első feszítőhuzalt:
Használható olajbogyó tű, amelyet át kell vezetni a gyűrűtartón lévő biztosítótűn úgy, hogy az olajbogyó fej a biztosítótű külső oldalán marad.
Az asszisztens megtartja a gyűrűtartó helyzetét úgy, hogy az párhuzamos legyen az ízületi felülettel.
Fúrja át az olajbogyótűt a lágyszöveten és a sípcsont fennsíkon, ügyelve az irányának szabályozására, hogy a belépési és kilépési pontok ugyanabban a síkban legyenek.
Miután kilépett a bőrből az ellenoldali oldalról, folytassa a tű elhagyását, amíg az olajbogyó fej érintkezik a biztosítótűvel.
Szerelje fel a huzalbilincs csúszkát az ellenoldali oldalra, és vezesse át az olíva csapot a huzalbilincs csúszdán.
Ügyeljen arra, hogy a sípcsont platója mindig a gyűrűkeret közepén legyen a művelet során.
A vezetőn keresztül párhuzamosan egy második feszítőhuzal kerül elhelyezésre, szintén a huzalbilincs csúszó ellentétes oldalán keresztül.
Helyezze el a harmadik feszítőhuzalt, biztonságos tartományban kell lennie, amennyire csak lehetséges, az előző feszítőhuzallal a legnagyobb szögben, általában két acélhuzal szöge 50 ° ~ 70 °.
A feszítőhuzal előfeszítése: Teljesen feszítse meg a feszítőt, vezesse át a feszítőhuzal hegyét a feszítőn, nyomja össze a fogantyút, alkalmazzon legalább 1200 N előfeszítést a feszítőhuzalra, majd helyezze be az L-fogantyú reteszét.
Ugyanazt a külső rögzítési módszert alkalmazva a térd mentén, mint korábban leírtuk, helyezzen be legalább két Schanz csavart a disztális sípcsontba, rögzítse az egykarú külső rögzítőt, és csatlakoztassa a kerületi külső rögzítőhöz, és ellenőrizze, hogy a metaphysis és a tibia szár. normál mechanikai tengelyben és forgási beállításban vannak a rögzítés befejezése előtt.
Ha további stabilitásra van szükség, a gyűrűkeret összekötő rúddal rögzíthető a külső rögzítőkarra.
A metszés lezárása
A műtéti bemetszést rétegenként zárjuk.
A tűcsatornát alkoholos gézfóliák védik.
Posztoperatív kezelés
Fascialis szindróma és idegsérülés
A sérülést követő 48 órán belül ügyelni kell a fasciális kompartment szindróma jelenlétének megfigyelésére és meghatározására.
Óvatosan figyelje meg az érintett végtag vaszkuláris idegeit. A károsodott vérellátást vagy a progresszív neurológiai veszteséget vészhelyzetként megfelelően kezelni kell.
Funkcionális rehabilitáció
A funkcionális gyakorlatok már az első posztoperatív napon elkezdhetők, ha nincs más helyszíni sérülés vagy társbetegség. Például a quadriceps izometrikus összehúzódása és a térd passzív mozgása és a boka aktív mozgása.
A korai aktív és passzív tevékenységek célja a térdízület maximális mozgásterjedelem elérése a műtét után a lehető legrövidebb ideig, azaz a térdízület teljes mozgásterjedelem elérése 4~ 6 hét. Általában a műtét képes elérni a térdstabilitás rekonstrukciójának célját, lehetővé téve a korai
tevékenység. Ha a funkcionális gyakorlatok a duzzanat csillapítására való várakozás miatt késnek, ez nem segíti elő a funkcionális helyreállítást.
Súlyhordozás: A korai súlyviselés általában nem javasolt, de tervezett intraartikuláris törések esetén legalább 10-12 hétig vagy később.
Sebgyógyulás: Gondosan figyelje meg a sebgyógyulást a műtétet követő 2 héten belül. Sebfertőzés vagy késleltetett gyógyulás esetén a lehető leghamarabb sebészeti beavatkozást kell végezni.
Feladás időpontja: 2024. augusztus 16
