A műtét előtti előkészítés és pozíció a transzartikuláris külső keretrögzítésnél korábban leírtak szerint történik.
Intraartikuláris törés áthelyezése és rögzítése：
Korlátozott bemetszési repozíciót és rögzítést alkalmaznak. Az alsó ízületi felszín törése közvetlenül láthatóvá tehető kis anteromediális és anterolaterális bemetszéseken, valamint az ízületi tok meniszkusz alatti laterális bemetszésén keresztül.
Az érintett végtag húzása és szalagok használata a nagy csontfragmensek kiegyenesítésére, valamint a közbenső kompresszió feszítéssel és húzással állítható vissza.
Figyeljen a sípcsont-plató szélességének helyreállítására, és ha az ízületi felszín alatt csontdefektus található, akkor az ízületi felszín visszaállítása érdekében a feszítővas lenyomása után csontpótlást kell végezni az ízületi felszín megtámasztására.
Ügyeljen a mediális és laterális platformok magasságára, hogy ne legyen ízületi felszíni lépcső.
A visszaállítás fenntartásához ideiglenes rögzítést alkalmaznak visszaállító bilinccsel vagy Kirschner-tűvel.
Az üreges csavarok elhelyezése során a csavaroknak párhuzamosnak kell lenniük az ízületi felszínnel, és a porc alatti csontban kell elhelyezkedniük a rögzítés szilárdságának növelése érdekében. Intraoperatív röntgenfluoroszkópiát kell végezni a csavarok ellenőrzésére, és soha nem szabad a csavarokat az ízületbe behajtani.
Epifízis törés áthelyezése：
A trakció visszaállítja az érintett végtag hosszát és mechanikai tengelyét.
Az érintett végtag rotációs elmozdulásának korrigálására ügyelünk a sípcsont tuberositásának tapintásával és az első és a második lábujj közötti orientálásával.
Proximális gyűrű elhelyezése
A sípcsont-fennsík feszítődrótjának elhelyezésére szolgáló biztonságos zónák tartománya：
A térdhajlati artéria, a térdhajlati véna és a sípcsonti ideg a sípcsont mögött fut, a szárkapocscsont feje mögött pedig a közös szárkapocscsonti ideg. Ezért a tű be- és kilépését a sípcsont-plató előtt kell végezni, azaz a tűnek a sípcsont középső széle előtt és a szárkapocscsont elülső széle előtt kell be- és kilépnie az acéltűből.
A laterális oldalon a tű beszúrható a szárkapocscsont elülső széléből, és kivezethető az anteromediális vagy a mediális oldalról; a mediális belépési pont általában a sípcsont-plató mediális szélénél és annak elülső oldalán található, hogy elkerüljük a feszítődrót további izomszöveten való áthaladását.
A szakirodalomban beszámoltak arról, hogy a feszítőhuzal belépési pontjának legalább 14 mm-re kell lennie az ízületi felszíntől, hogy megakadályozzák a feszítőhuzal bejutását az ízületi tokba és fertőző ízületi gyulladást okozzon.
Helyezze el az első feszítőhuzalt:
Használható egy olajbogyó alakú tű, amelyet átfűznek a gyűrűtartó biztosítótűjén, így az olajbogyó feje a biztosítótű külső oldalán marad.
Az asszisztens úgy tartja a gyűrűtartó helyzetét, hogy az párhuzamos legyen az ízületi felszínnel.
Fúrja át az olajbogyó tűt a lágy szöveteken és a sípcsont platóján, ügyelve az irány szabályozására, hogy a belépési és kilépési pontok ugyanabban a síkban legyenek.
Miután a bőrből kilépett az ellenoldali oldalon, folytassa a tű kilépését, amíg az olívazöld fej el nem éri a biztosítótűt.
Szerelje fel a drótszorító csúszkát az ellenoldali oldalra, és fűzze át az olajbogyó alakú tűt a drótszorító csúszkán.
A műtét során mindig ügyeljen arra, hogy a sípcsont platója a gyűrűkeret közepén maradjon.
A vezetőn keresztül egy második feszítőhuzalt helyeznek el párhuzamosan, szintén a huzalszorító csúszka ellentétes oldalán keresztül.
Helyezze el a harmadik feszítőhuzalt úgy, hogy a lehető legnagyobb szögben, biztonságos távolságban legyen az előző feszítőhuzal-készlettel. Általában két acélhuzal-készlet 50° ~ 70°-os szöget zár be egymással.
A feszítőhuzal előfeszítése: Feszítse meg teljesen a feszítőt, vezesse át a feszítőhuzal hegyét a feszítőn, nyomja össze a kart, alkalmazzon legalább 1200 N előfeszítést a feszítőhuzalra, majd rögzítse az L-fogantyús reteszelés.
A térd külső rögzítésének korábban leírt módszerével helyezzen el legalább két Schanz-csavart a disztális sípcsontban, rögzítse az egykarú külső rögzítőt, és csatlakoztassa a kerületi külső rögzítőhöz, majd a rögzítés befejezése előtt győződjön meg arról, hogy a metafízis és a sípcsont szára normál mechanikai tengelyben és rotációs illeszkedésben van.
Ha további stabilitásra van szükség, a gyűrűs keret egy összekötő rúddal rögzíthető a külső rögzítőkarhoz.
A bemetszés lezárása
A sebészeti bemetszést rétegről rétegre zárják.
A tűszúrás helyét alkoholos gézzel védik.
Posztoperatív kezelés
Fasciális szindróma és idegkárosodás
A sérülést követő 48 órán belül körültekintően kell figyelni és megállapítani a fasciális rekesz szindróma jelenlétét.
Gondosan figyelje meg az érintett végtag érrendszeri idegeit. A károsodott vérellátást vagy a progresszív neurológiai veszteséget sürgősségi helyzetként megfelelően kell kezelni.
Funkcionális rehabilitáció
A funkcionális gyakorlatok a műtét utáni első napon elkezdhetők, ha nincsenek más sérülések vagy társbetegségek. Például a quadriceps izometrikus összehúzódása és a térd passzív, valamint a boka aktív mozgatása.
A korai aktív és passzív tevékenységek célja a térdízület maximális mozgástartományának elérése a műtét után a lehető legrövidebb időre, azaz a térdízület teljes mozgástartományának elérése a lehető legnagyobb mértékben 4-6 hét alatt. Általánosságban elmondható, hogy a műtét képes elérni a térd stabilitásának rekonstrukciójának célját, lehetővé téve a korai...
tevékenység. Ha a funkcionális gyakorlatokat azért halogatják, mert a duzzanat lecsengésére kell várni, az nem fogja elősegíteni a funkcionális felépülést.
Teherviselés: A korai teherviselés általában nem javasolt, de legalább 10-12 héttel vagy később tervezett intraartikuláris törések esetén.
Sebgyógyulás: A műtétet követő 2 héten belül gondosan figyelje meg a sebgyógyulást. Sebfertőzés vagy lassú gyógyulás esetén a lehető leghamarabb sebészeti beavatkozást kell végezni.
Közzététel ideje: 2024. augusztus 16.
