A metacarpalis phalangeális törések a kézi trauma gyakori törései, amelyek a kézi trauma betegek mintegy 1/4 -jét teszik ki. A kéz finom és összetett szerkezete, valamint a mozgás finom funkciója miatt a kézi töréskezelés fontossága és technikai jellege sokkal összetettebb, mint más hosszú csonttörések kezelése. A törés stabilitásának biztosítása a redukció után a metacarpalis phalangeális törések sikeres kezelésének kulcsa. A kéz funkciójának helyreállítása érdekében a törések gyakran megfelelő rögzítést igényelnek. A múltban gyakran alkalmazták a gipsz külső rögzítést vagy a Kirschner huzal belső rögzítését, de gyakran nem segíti elő a korai posztoperatív ízületi rehabilitációs edzést, a pontatlan rögzítési vagy hosszú rögzítési idő miatt, amely nagyobb hatással van az ujjcsukló funkciójának helyreállítására, és bizonyos nehézségeket okoz a kéz funkcionális rehabilitációjára. A modern kezelési módszerek egyre inkább erősebb belső rögzítést alkalmaznak, például a mikrokezelő csavar rögzítését.
ÉN.Melyek a kezelési alapelvek?
A kézi metacarpál és a phalangeális törések kezelési alapelvei: anatómiai redukció, fény és cég rögzítése, korai tevékenységek és funkcionális edzés. A kéz intraartikuláris és perirtikuláris töréseinek kezelési alapelvei megegyeznek a többi intraartikuláris töréshez, amelyek szintén helyreállítják az ízületi felület anatómiáját és a korai funkcionális aktivitást. A kéz metakarpális és a phalangealis törések kezelése során erőfeszítéseket kell tenni az anatómiai redukció elérése érdekében, és a forgás, az oldalsó szögelés vagy a 10 ° anguláris elmozdulása a tenyér hátsó aspektusához nem fordulhat elő. Ha a Metacarpal phalange törési vége elforgat vagy szögletesen elmozdul, akkor az megváltoztatja az ujj normál hajlításának és meghosszabbításának mozgásának pályáját, ami a szomszédos ujjal eltolódni vagy esni a hajlítás során, befolyásolva az ujjfunkció pontosságát; És amikor a tenyér hátsó aspektusához való szögelterakció> 10 °, a csont és az inak közötti sima érintkezési felület megsemmisül, növelve az inak hajlításának és meghosszabbításának ellenállását és mozgási tartományát, és krónikus ínkárosodás jelentkezik, ami az inak repedés kockázatát idézi elő.
Ii.Milyen anyagokat lehet kiválasztani a metacarpalis törésekhez?
Számos belső rögzítőanyag létezik a metacarpalis törésekhez, például Kirschner vezetékek, csavarok, lemezek és külső rögzítők, amelyek közül a Kirschner vezetékek és mikrotáblák a leggyakrabban. A metakarpális törések esetében a mikrotábla belső rögzítésének nyilvánvaló előnyei vannak a Kirschner huzal rögzítésével szemben, és először használhatók; A proximális phalanx törések esetén a mikrotáblák általában jobbak, de ha nehéz csavarokat beilleszteni a proximális phalanx disztális szegmenshez és a fejtörésekhez, a Kirschner vezeték belső rögzítését kell használni, ami jobban elősegíti az érintett ujj funkciójának helyreállítását; A Kirschner vezetékeket először a középső phalanx törések kezelésére kell használni.
- Kirschner vezeték:A Kirschner huzal belső rögzítését több mint 70 éve alkalmazzák a klinikai gyakorlatban, és mindig is a leggyakrabban használt belső rögzítőanyag volt a metacarpal és a phalangealis törésekhez. Könnyű működtetni, gazdaságos és praktikus, és ez a legklasszikusabb belső rögzítési módszer. Mint a leggyakrabban használt belső rögzítés a kézi törések kezelésére, ezt továbbra is széles körben használják. A Kirschner vezeték belső rögzítésének előnyei: ① Könnyen kezelhető és nagyon rugalmas használható; ② Kevésbé lágyszöveti sztriptíz, kevesebb hatás a törés végének vérellátására, kevesebb műtéti trauma és elősegíti a törés gyógyulását; ③ Könnyen távolítható el a tűt másodszor; ④ Az alacsony költségű és széles körű alkalmazás, amely a legtöbb kézi töréshez alkalmas (például intraartikuláris törések, súlyos, rögzített törések és disztális phalangeális törések).
2.Metacarpophalangealis mikrotáblák: A kézi törések erős belső rögzítése a korai funkcionális edzés alapja és a jó kézi funkció helyreállításához szükséges feltétel. Az AO belső rögzítési technológiája megköveteli, hogy a törés végeit pontosan áthelyezzék az anatómiai szerkezet szerint, és hogy a törés végei stabilak legyenek funkcionális körülmények között, amelyet általában erős rögzítésnek neveznek, a korai aktív mozgás lehetővé tétele érdekében. Az AO a minimálisan invazív műtéti műveleteket is hangsúlyozza, a vérellátás védelmére összpontosítva. A kézi törések kezelésére szolgáló mikrotábla belső rögzítése kielégítő eredményeket érhet el az erősség, a törés végeinek stabilitása és a törés végei közötti nyomás szempontjából. A posztoperatív funkcionális helyreállítás, a törés gyógyulási ideje és a fertőzés aránya szempontjából úgy gondolják, hogy a mikrotitánlemezek hatékonysága szignifikánsan jobb, mint a Kirschner vezetékeké. Sőt, mivel a mikrotitánlemezekkel történő rögzítés utáni törés -gyógyulási idő szignifikánsan rövidebb, mint más rögzítési módszereké, a betegek számára hasznos a normál élet korai folytatása.
(1) Milyen előnyei vannak a mikrotábla belső rögzítésének?
① A Kirschner vezetékekhez képest a mikrotábla csavarok jobb szöveti kompatibilitása és jobb szöveti válasza; ② A lemezcsavar rögzítő rendszerének stabilitása és a törés végére gyakorolt nyomás közelebb kerül az anatómiai redukcióhoz, a biztonságosabb rögzítéshez és a törés gyógyulásához; ③ A korai funkcionális testmozgás általában megengedett a mikrotábla rögzítése után, ami elősegíti a kézi funkció helyreállítását.
(2) Mi a műtéti módszer a mikrotáblákhoz?
A műtétet általában brachialis plexus blokk érzéstelenítésben hajtják végre, és általában pneumatikus tornyra van szükség. A Metacarpalfalagok hátsó bemetszését beveszik, a számjegyek hátsó aponeurózisát vágják, vagy az interosseous izom- és metacarpalis csontokat beírják, hogy felfedjék a metakarpal vagy a faliális csontok törési végeit, a periosteumot lecsökkentik, és a törés redukálódik a közvetlen látás alatt. Az egyenes lemezek alkalmasak a középső szegmens keresztirányú töréseire és a rövid ferde törésekhez, a T-lemezek alkalmasak a metakarpal és a falu alapjának rögzítésére, valamint a T-lemezek, vagy a 120 ° és a 150 ° L-lemezek hosszú ferde és aprított törések rögzítésére. A lemezt általában a csont hátsó oldalára helyezik, hogy megakadályozzák az inak csúszását és a hosszú távú kopást, ami elősegíti a korai funkcionális edzést. Legalább két csavart kell használni a törés két végének rögzítéséhez, különben a stabilitás gyenge, és a lemezen kívüli Kirschner vezetékekre vagy csavarokra van szükség a rögzítés elősegítéséhez a stabil rögzítés céljának elérése érdekében.
3.Mini csavarok: A mini csavarok hasonló stabilitást mutatnak, mint az acéllemezek a spirális vagy hosszú ferde törések rögzítésében, de a lágyszöveti és a periosteum sztrippelés tartománya kisebb, mint az acéllemez rögzítésének, ami elősegíti a vérellátás védelmét, és összhangban a minimálisan invazív működés fogalmával. Noha vannak T-típusú és L-típusú lemezek a közel-artikuláris törésekhez, a posztoperatív nyomon követés után az ízületi funkció visszanyerése rosszabb, mint a diaphysealis töréseknél. A mini csavaroknak bizonyos előnyei vannak az intraartikuláris és perirtikuláris törések rögzítésében. A kortikális csontba csavarozott csavarok ellenállnak a nagy feszültségterhelésnek, így a rögzítés szilárd, és a törés végei összenyomhatók, hogy a törés felülete szorosan érintkezésbe kerüljön, lerövidítse a törés gyógyulási idejét és megkönnyítse a törés gyógyulását, amint az a 4-18. Ábra mutatja. A kézi törések mini csavarjának belső rögzítését elsősorban a nagyobb csontblokkok diafízis és intraartikuláris avulziós töréseinek ferde vagy spirális töréseihez használják. Meg kell jegyezni, hogy ha a mini csavarokat önmagában a kéz diafízis csontjának ferde vagy spirális töréseinek rögzítésére használja, a törésvonal hosszának legalább kétszer kell lennie a diafízis csont átmérőjének, és amikor az avulzált törésblokkokat rögzítik az ízületben, a csontblokk szélességének legalább 3 -szorosa kell lennie a szál átmérőjének átmérőjének.
4.Micro külső rögzítő:Az elcsúsztatott metacarpalis phalangealis töréseket néha nehéz anatómia szempontjából csökkenteni, vagy a csonttámasz megsemmisítése miatt még a műtéti metszés után sem határozottan rögzíthető. A külső rögzítő visszaállíthatja és megtarthatja a relatív rögzítés szerepét a relatív rögzítés szerepe alatt. Különböző helyzetbe kerülnek a különböző metacarpal -phalangealis külső rögzítőelemek: az 1. és a 2. Metacarpal -falat a hátsó radiális oldalra helyezik, a 4. és az 5. Metarpal -falat a dorsalis ulnar oldalra helyezik, és a 3. Metacarpalpál Phalangot helyezik el. Vigyázzon a tű behelyezési pontjára, hogy megakadályozza az inakkárosodást. A zárt törések röntgenfelvételek alatt csökkenthetők. Ha a redukció nem ideális, egy kis bemetszést lehet végrehajtani a csökkentés elősegítése érdekében.
Milyen előnyei vannak a külső rögzítőknek?
① Egyszerű működés, beállíthatja a törési végek különféle elmozdulásait; A ② hatékonyan csökkentheti és rögzítheti a metacarpophalangeális csontok intraartikuláris töréseit anélkül, hogy az ízületi felületet károsítaná, és elvonhatja az ízületi felületet, hogy megakadályozza az ízületi kapszula és a kollaterális ligamentum kontraktúráját; ③ Ha a rázott töréseket nem lehet anatómiailag csökkenteni, akkor korlátozott belső rögzítéssel kombinálhatók, és a külső rögzítő részlegesen csökkentheti és fenntarthatja az erővonalat; ④ Engedje meg az érintett ujj korai funkcionális gyakorlatait a rögzített ízületben az ízületi merevség és az osteoporosis elkerülése érdekében; ⑤ hatékonyan rögzítheti a kézi töréseket anélkül, hogy befolyásolná a seb posztoperatív kezelését az érintett kéznél.
A postai idő: december-21-2024
