A kézközépcsonttörések gyakori törések a kéztraumákban, a kéztraumás betegek körülbelül 1/4-ét teszik ki. A kéz finom és összetett szerkezete, valamint a mozgás finom funkciója miatt a kéztörések kezelésének fontossága és technikai részletei sokkal összetettebbek, mint más hosszú csöves csontok törésének kezelése. A törés stabilitásának biztosítása a repozíció után a kulcsa a kézközépcsonttörések sikeres kezelésének. A kéz funkciójának helyreállításához a törések gyakran megfelelő rögzítést igényelnek. A múltban gyakran alkalmaztak gipsz külső rögzítést vagy Kirschner-drótos belső rögzítést, de ez gyakran nem kedvez a korai posztoperatív ízületi rehabilitációs képzésnek a pontatlan rögzítés vagy a hosszú rögzítési idő miatt, ami nagyobb hatással van az ujjízületi funkció helyreállítására, és bizonyos nehézségeket okoz a kéz funkcionális rehabilitációjában. A modern kezelési módszerek egyre inkább erősebb belső rögzítést alkalmaznak, például mikrolemezes csavarrögzítést.
ÉN.Mik a kezelési alapelvek?
A kéz metakarpális és phalangeális törésének kezelési elvei: anatómiai repozíció, könnyű és erős rögzítés, korai tevékenységek és funkcionális tréning. A kéz intraartikuláris és periartikuláris töréseinek kezelési elvei megegyeznek az egyéb intraartikuláris törések kezelési elveivel, amelyek szintén az ízületi felszín anatómiájának és a korai funkcionális tevékenységeknek a helyreállítását célozzák. A kéz metakarpális és phalangeális töréseinek kezelésekor törekedni kell az anatómiai repozíció elérésére, és nem szabad rotációt, oldalirányú szögelést vagy a tenyér háti oldalához képest 10°-nál nagyobb szögelmozdulást előidézni. Ha a metakarpális phalange törési vége oldalirányban elfordul vagy szögben elmozdul, az megváltoztatja az ujj normál hajlítási és nyújtási mozgásának pályáját, aminek következtében az ujj a hajlítás során a szomszédos ujjal együtt eltolódik vagy leesik, ami befolyásolja az ujjfunkció pontosságát; és amikor a tenyér háti oldalához viszonyított szögelmozdulás >10°, a csont és az ín közötti sima érintkezési felület tönkremegy, növelve az ín hajlításának és nyújtásának ellenállását és mozgástartományát, és krónikus ínkárosodás következik be, ami az ínszakadás kockázatát idézi elő.
II.Milyen anyagok választhatók kézközépcsonttörésekhez?
Számos belső rögzítőanyag létezik kézközépcsonti törések esetén, például Kirschner-drótok, csavarok, lemezek és külső rögzítők, amelyek közül a Kirschner-drótok és a mikrolemezek a leggyakrabban használtak. Kézközépcsonti törések esetén a mikrolemezes belső rögzítésnek nyilvánvaló előnyei vannak a Kirschner-drótos rögzítéssel szemben, és elsődlegesen alkalmazható; proximális phalanxtörések esetén a mikrolemezek általában jobbak, de ha nehéz csavarokat behelyezni a proximális phalanx disztális szegmensének és fejének törései esetén, akkor keresztirányú Kirschner-drótos belső rögzítést kell alkalmazni, amely jobban elősegíti az érintett ujj funkciójának helyreállítását; középső phalanxtörések esetén a Kirschner-drótokat elsődlegesen kell alkalmazni.
- Kirschner-drót:A Kirschner-drótos belső rögzítést több mint 70 éve alkalmazzák a klinikai gyakorlatban, és mindig is a leggyakrabban használt belső rögzítőanyag volt kézközépcsont- és ujjperctörések esetén. Könnyen kezelhető, gazdaságos és praktikus, és a legklasszikusabb belső rögzítési módszer. A kéztörések kezelésére leggyakrabban használt belső rögzítésként még mindig széles körben alkalmazzák. A Kirschner-drótos belső rögzítés előnyei: ① Könnyen kezelhető és nagyon rugalmasan használható; ② Kevesebb lágyrész-szőrtelenítés, kisebb hatással a törésvég vérellátására, kevesebb sebészeti trauma, és elősegíti a törésgyógyulást; ③ Könnyen eltávolítható a tű másodszorra is; ④ Alacsony költség és széleskörű alkalmazási kör, a legtöbb kéztörés esetén alkalmas (például ízületi törésekre, súlyos szilánkos törésekre és disztális ujjperctörésekre).
2. Metacarpophalangeális mikrolemezekA kéztörések erős belső rögzítése az alapja a korai funkcionális képzésnek, és a jó kézfunkció helyreállításának szükséges feltétele. Az AO belső rögzítési technológiája megköveteli, hogy a törésvégeket pontosan az anatómiai szerkezetnek megfelelően helyezzék át, és hogy a törésvégek funkcionális körülmények között stabilak legyenek, amit közismert nevén erős rögzítésnek nevezünk, hogy lehetővé tegyék a korai aktív mozgást. Az AO a minimálisan invazív sebészeti műtéteket is hangsúlyozza, a vérellátás védelmére összpontosítva. A kéztörések kezelésére szolgáló mikrolemezes belső rögzítés kielégítő eredményeket érhet el a szilárdság, a törésvégek stabilitása és a törésvégek közötti nyomás tekintetében. A posztoperatív funkcionális felépülés, a törésgyógyulási idő és a fertőzési arány tekintetében úgy vélik, hogy a mikrotitán lemezek hatékonysága lényegesen jobb, mint a Kirschner-drótoké. Továbbá, mivel a mikrotitán lemezekkel történő rögzítés utáni törésgyógyulási idő lényegesen rövidebb, mint más rögzítési módszereké, a betegek számára előnyös, ha korán visszatérnek a normális élethez.
(1) Milyen előnyei vannak a mikrotiterlemez belső fixációjának?
① A Kirschner-drótokhoz képest a mikrotiterlemezes csavaranyagok jobb szöveti kompatibilitással és jobb szöveti reakcióval rendelkeznek; ② A lemez-csavar rögzítőrendszer stabilitása és a törés végére nehezedő nyomás közelebb hozza a törést az anatómiai repozícióhoz, biztonságosabbá teszi a rögzítést és elősegíti a törésgyógyulást; ③ A mikrotiterlemezes rögzítés után általában megengedett a korai funkcionális gyakorlatok elvégzése, ami elősegíti a kézfunkciók helyreállítását.
(2) Mi a mikrolemezek sebészeti módszere?
A műtétet általában plexus brachialis blokád érzéstelenítésben végzik, és általában pneumatikus szívszorítóra van szükség. Elvégzik a kézközépcsontok hátsó bemetszését, átvágják az ujjak hátsó aponeurosisát, vagy bevezetik az interossealis izmot és a kézközépcsontot, hogy szabaddá tegyék a kézközépcsontok vagy a kézközépcsontok törési végeit, lefejtik a csonthártyát, és a törést közvetlen látás mellett visszavágják. Az egyenes lemezek a középső szegmens haránttöréseihez és a rövid ferde törésekhez, a T-lemezek a kézközépcsontok és a kézközépcsontok tövének rögzítésére, a T-lemezek vagy a 120°-os és 150°-os L-lemezek pedig a hosszú ferde és a darabos törések rögzítéséhez alkalmasak. A lemezt általában a csont hátsó oldalára helyezik, hogy megakadályozzák az ín elcsúszását és a hosszú távú kopást, ami kedvez a korai funkcionális edzésnek. A törés két végének rögzítéséhez legalább két csavart kell használni, ellenkező esetben a stabilitás gyenge, és Kirschner-drótokra vagy a lemezen kívüli csavarokra van szükség a rögzítés elősegítéséhez a stabil rögzítés céljának eléréséhez.
3. Mini csavarokA mini csavarok hasonló stabilitással rendelkeznek, mint az acéllemezek spirális vagy hosszú ferde törések rögzítésében, de a lágyrészek és a csonthártya eltávolításának tartománya kisebb, mint az acéllemez rögzítésé, ami elősegíti a vérellátás védelmét, és összhangban van a minimálisan invazív műtét koncepciójával. Bár léteznek T-típusú és L-típusú lemezek az ízületközeli törésekhez, az ízületi funkció helyreállása a posztoperatív követés után rosszabb, mint a diaphysealis töréseknél. A mini csavaroknak bizonyos előnyeik vannak az intraartikuláris és periartikuláris törések rögzítésében is. A kortikális csontba csavarozott csavarok nagy terhelést bírnak ki, így a rögzítés szilárd, és a törésvégek összenyomhatók, hogy a törésfelület szorosan érintkezzen, lerövidüljön a törésgyógyulási idő és elősegítse a törés gyógyulását, amint az a 4-18. ábrán látható. A kéztörések mini csavaros belső rögzítését főként a diaphysealis ferde vagy spirális töréseihez, valamint nagyobb csontblokkok intraartikuláris avulziós töréseihez használják. Meg kell jegyezni, hogy a kéz diaphyseális csontjának ferde vagy spirális töréseinek rögzítéséhez mini csavarok önmagukban történő használata esetén a törésvonal hosszának legalább kétszeresének kell lennie a diaphyseális csont átmérőjének, az ízületben lévő avulziós törésblokkok rögzítésekor pedig a csontblokk szélességének legalább háromszorosának kell lennie a menet átmérőjének.
4. Mikro külső rögzítő:A szilánkos kézközépcsont-töréseket néha nehéz anatómiailag helyreállítani, vagy a csontos támaszték károsodása miatt még sebészeti bemetszés után sem lehet belsőleg szilárdan rögzíteni. A külső rögzítő vissza tudja állítani és fenntartani a szilánkos törés hosszát trakció alatt, relatív rögzítési szerepet töltve be. A különböző kézközépcsont-perccsont külső rögzítőket különböző pozíciókban helyezik el: az 1. és 2. kézközépcsont-perccsontot a háti radiális oldalon, a 4. és 5. kézközépcsont-perccsontot a háti singcsont oldalán, a 3. kézközépcsont-perccsontot pedig a háti radiális vagy a háti singcsont oldalán helyezik el a helyzettől függően. Figyeljen a tű beszúrási pontjára az ínkárosodás elkerülése érdekében. A zárt törések röntgenfelvételek alatt reszekciózhatók. Ha a reszekció nem ideális, egy kis bemetszés végezhető a reszekció elősegítésére.
Milyen előnyei vannak a külső rögzítőknek?
① Egyszerű kezelhetőség, a törésvégek különböző elmozdulásainak beállítására alkalmas; ② Hatékonyan képes csökkenteni és rögzíteni a kézközépcsontok intraartikuláris töréseit az ízületi felszín károsítása nélkül, és az ízületi felszín ellazításával megakadályozható az ízületi tok és a oldalszalagok összehúzódása; ③ Amikor az apródott töréseket anatómiailag nem lehet csökkenteni, kombinálhatók korlátozott belső rögzítéssel, a külső rögzítő pedig részlegesen csökkentheti és fenntarthatja az erővonalat; ④ Lehetővé teszi az érintett ujj korai funkcionális gyakorlatait a rögzítetlen ízületben az ízületi merevség és a csontritkulás elkerülése érdekében; ⑤ Hatékonyan rögzíti a kéztöréseket anélkül, hogy befolyásolná az érintett kéz sebének posztoperatív kezelését.
Közzététel ideje: 2024. dec. 21.
