Az 1990-es évek elején külföldi tudósok vezető szerepet játszottak a varrathorgonyok használatában olyan struktúrák javítására, mint például a rotátorköpeny artroszkópia alatt. Az elmélet a dél-texasi (USA) földalatti „süllyedő tárgy” alátámasztási elvéből ered, vagyis a földalatti acélhuzal 45°-os süllyedési szögben a talajhoz húzásával a föld alatti épületet szilárdan rögzítik a „süllyedő tárgyhoz” az acélhuzal másik végén.
A sportorvoslás az ortopéd traumatológiából ered. Az orvostudomány és a sport alapvető és klinikai multidiszciplináris, átfogó alkalmazása. A cél a maximális funkcionális helyreállítás elérése minimális traumával, beleértve a meniszkusz sérülést, a keresztszalag sérülést, a rotátorköpeny szakadást, a vállficam instabilitását, a SLAP sérülést stb., amelyek mind a sportorvosi kezelés körébe tartoznak.
A horgony egy orvostechnikai eszköz, amelyet gyakran használnak a sportorvoslásban és az ortopéd sebészetben. Főként lágy szövetek (például inak, szalagok stb.) csontokhoz rögzítésére használják, hogy elősegítsék a szövetek gyógyulását és regenerálódását. A horgonyok általában biokompatibilis anyagokból készülnek, hogy biztosítsák a test biztonságát és stabilitását.
A horgonyok anyagosztályozása szerint két fő kategóriába sorolhatók: biológiailag lebomló és nem lebomló horgonyok.
A nem biológiailag lebomló horgonyok fő anyagai a titán, a nikkel-titán ötvözet, a rozsdamentes acél, a titán és a poli-L-tejsav; a klinikai gyakorlatban használt varrathorgonyok többsége fémből készül, amelyek előnyei a jó tartóerő, a könnyű beültetés és a könnyű röntgenvizsgálat.
A biológiailag lebomló horgonyok fő anyagai a poli-D-tejsav, a poli-L-tejsav és a poliglikolsav. A nem biológiailag lebomló horgonyokkal összehasonlítva a biológiailag lebomló horgonyok könnyen javíthatók, kevéssé zavarják a képeket, és felszívódnak. Gyermekek számára is használhatók.
A horgonyok fő anyagai
1. Fém horgonyok
• Anyagok: Főként fémes anyagok, például titánötvözet.
• Jellemzők: Erős és tartós, stabil rögzítést biztosít. Előfordulhatnak azonban képalkotási hibák, és fennáll a leesés veszélye.
2. Felszívódó horgonyok
• Anyagok: felszívódó anyagok, például politejsav (PLLA).
• Jellemzők: Fokozatosan lebomlik a szervezetben, eltávolításához nincs szükség másodlagos műtétre. A lebomlási sebesség azonban instabil lehet, és a rögzítési szilárdság idővel csökkenhet.
3. Poliéter-éterketon (PEEK) horgonyok
• Anyagok: nagy teljesítményű polimerek, például poliéter-éterketon.
• Jellemzők: Nagyobb szegtest szilárdságot és mechanikai tulajdonságokat biztosít, miközben jó biokompatibilitással és ideális posztoperatív képalkotó hatásokkal rendelkezik.
4. Teljes varratú horgonyok
• Összetétel: Főként behelyezőből, horgonyból és varróanyagból áll.
• Jellemzők: Nagyon kis méretű, puha textúrájú, alkalmas olyan helyzetekben, amikor elvész a természetes csonttömeg, vagy a beültetés helye korlátozott.
A horgonyok tervezési jellemzői szerint két kategóriába sorolhatók: csomózott horgonyok és csomó nélküli (például teljes varratú) horgonyok:
1. Csomózott horgonyok
A csomózott horgonyok hagyományos horgonytípusok, amelyekre jellemző, hogy egy varratszakasz csatlakozik a horgony farkához. Az orvosnak tűvel kell átvezetnie a varratot a lágy szöveten, és csomót kell kötnie, hogy a lágy szövetet a horgonyhoz, azaz a csontfelszínhez rögzítse.
• Anyag: A csomózott horgonyok általában nem felszívódó anyagokból (például titánötvözetből) vagy felszívódó anyagokból (például politejsavból) készülnek.
• Hatásmechanizmus: A horgony rögzítése a csontban menettel vagy tágító szárnyakkal történik, míg a varrat a lágy szövetek horgonyhoz való csatlakoztatására szolgál, és a csomó megkötése után stabil rögzítőhatás alakul ki.
• Előnyök és hátrányok: A csomózott horgonyok előnye, hogy a rögzítési hatás megbízható és alkalmas különféle lágyrészsérülések esetén. A csomózási folyamat azonban növelheti a műtét összetettségét és időtartamát, a csomó jelenléte pedig lokális feszültségkoncentrációhoz vezethet, növelve a varratszakadás vagy a horgony kilazulásának kockázatát.
2. Csomómentes horgonyok
A csomómentes horgonyok, különösen a teljes varrathorgonyok, az utóbbi években kifejlesztett új típusú horgonyok. Jellemzőjük, hogy a teljes horgony varratokból áll, és a lágy szövetek rögzítése csomók megkötése nélkül is elérhető.
• Anyagok: A teljes varrathorgonyok általában puha és erős varróanyagokat használnak, például ultranagy molekulatömegű polietilén (UHMWPE) szálakat.
• Hatásmechanizmus: A teljes varrathorgonyok speciális varratszerkezetüknek és beültetési módszerüknek köszönhetően közvetlenül beágyazhatók a csontszövetbe, miközben a varrat feszültségét kihasználva szorosan rögzítik a lágyszövetet a csontfelszínhez. Mivel nincs szükség csomók kötésére, a műtét bonyolultsága és ideje csökken, valamint a varrattörés és a horgony kilazulásának kockázata is csökken.
• Előnyök és hátrányok: A teljes varrathorgonyok előnyei az egyszerű sebészeti beavatkozás, a megbízható rögzítési hatás és a lágy szövetek csekély mértékű károsodása. Speciális szerkezete miatt azonban magas követelményeket támaszt a sebészeti technikákkal és a beültetés helyével szemben. Ezenkívül a teljes varrathorgonyok ára viszonylag magas lehet, ami növeli a betegek anyagi terheit.
A horgonyokat széles körben alkalmazzák különféle sportorvosi műtétekben, például rotátorköpeny javításában, ínrögzítésben, szalagrekonstrukcióban stb. Az alábbiakban a horgonyok sebészeti alkalmazását mutatjuk be, példaként a rotátorköpeny javítását használva:
• Sebészeti lépések: Először az orvos megtisztítja és előkészíti a rotátorköpeny sérülési helyét; majd beülteti a horgonyt a megfelelő helyre; végül varratokkal rögzíti a rotátorköpeny szövetét a horgonyhoz; végül összevarrja és bekötözi.
• Sebészeti hatás: A horgony rögzítésén keresztül a rotátorköpeny szövetének stabilitása és funkciója helyreállítható, elősegítve a beteg felépülését.
A horgonyok előnyei, hátrányai és óvintézkedései
Előnyök
• Stabil rögzítést biztosít.
• Különböző lágyrész-sérülések esetén alkalmazható.
• Néhány horgony felszívódik, és eltávolításához nincs szükség másodlagos műtétre.
Hátrányok
• A fémhorgonyok képalkotási műtermékeket okozhatnak.
• A felszívódó horgonyok lebomlási sebessége instabil lehet.
• Fennáll a horgony leválásának vagy a varrat elszakadásának veszélye.
A sportorvosi horgonyok a következő műtétekhez használhatók:
1. Ismétlődő laterális epicondylitis (teniszkönyök), amelyet többször nem kezeltek hatékonyan: Ha a konzervatív kezelés hatástalan, sebészeti beavatkozás választható, és a horgony segítségével a radiális extensor carpi brevis tapadási pontja a felkarcsont laterális epicondylusához rögzíthető.
2. Disztális bicepszín szakadása: A rendellenes mozgástartomány, húzás, ütés stb. okozta szakadásokat dróthorgonyokkal lehet kezelni. Két horgony kerül a radiális tuberosityba, és a farokdrótot a bicepszín csonkjához varrják.
3. Könyök oldalszalagjának szakadása: A könyök hátsó ficamát gyakran kíséri az ulnáris oldalszalag sérülése, különösen az elülső köteg sérülése. Könyök oldalszalagjának sérülése esetén egyre több tudós részesíti előnyben a korai sebészeti kezelést. A dróthorgony módszerét a szalag tapadásának helyén lévő csontfelszín érdesítésére használják. Friss vérzés után a horgonyt a szalag tapadásának helyén lévő csontfelszínbe csavarják, és a szeg végén lévő fonott dróttal a szalagcsonkját befonják és meghúzzák, vagy tűvel javítják a szalagot.
4. A keresztszalag alsó tapadási pontjának törése: Az elülső keresztszalag (ACL) sípcsont-tűzpontjának avulziós törése az ACL-sérülés egy speciális típusa, amelyet korán kell helyreállítani. A dróthorgony módszer alkalmazásának széles körű indikációi vannak, és nem korlátozza a törésfragmentum mérete. Nem igényel intraoperatív átvilágítást a csavar irányának beállításához. A műtét viszonylag egyszerű, és a műtéti idő ennek megfelelően lerövidül.
5. Térdkalács instabilitás: csontos anatómiai rendellenességek és nem megfelelő lágyrész-restrikció okozza. A legtöbb tudós dróthorgonyok alkalmazásával végzett aktív sebészeti kezelést javasol.
6. Térdkalács alsó pólusának törése: A dróthorgony-technológia alkalmazható a térdkalács alsó pólusának törésének kezelésére. A térdkalács alsó pólusának törésének rögzítésével, valamint a térdkalácsszalag összefonásával és összevarrásával helyreállítható a térdfeszítő mechanizmus integritása, és megőrizhető a térdfeszítő mechanizmus tényleges fiziológiai hossza.
7. Alkalmas csontok és lágy szövetek összekapcsolására és rögzítésére térd-, gerincvelő-, váll-, könyök-, boka-, láb-, csukló- és kézműtétek során: A horgony hullámos menettel rendelkezik, amely könnyen beültethető és erősebb kihúzódási ellenállást biztosít, valamint alkalmas különféle műtétekhez.
Óvintézkedések
• A műtét előtt teljes körűen fel kell mérni a beteg csontozatának állapotát és a műtéti terület anatómiai szerkezetét.
• Válassza ki a megfelelő horgonytípust és specifikációkat a sebészeti hatás biztosítása érdekében.
• A műtét után megfelelő rehabilitációs gyakorlatokat kell végezni a szövetek gyógyulásának elősegítése és a funkciók helyreállítása érdekében.
Összefoglalva, a horgonyok fontos szerepet játszanak a sportorvoslásban. A megfelelő horgonytípus és specifikációk kiválasztásával, valamint a helyes sebészeti lépések és óvintézkedések betartásával biztosítható a sebészeti hatás, és elősegíthető a beteg felépülése.
Közzététel ideje: 2024. dec. 17.
